Hatvan éve él Dunaújvárosban a Wünsch-Tomcsányi mesterpáros

Ott voltunk a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanévnyitóján, hogy elsőként gratuláljunk a bőrkötéses címeres oklevél átvételéhez, amelyet M. Tóth Géza rektor adott át, amihez egy-egy szál fehér rózsa is járt.

- Nagyon tetszett az évnyitón, ahogy bennünket, idősebbeket példaként állítottak a fiatalok elé, és a pulpitusról szólhattunk hozzájuk. Amikor rám került a sor, elmondtam, hogy hetvenkét éve táncolok, és most is tanítok - idézi fel azt a különleges napot
Wünsch László, amikor kézhez vehették a gyémántdiplomájukat. - Sokáig jártunk oda, mi is ott ismerkedtünk meg, az első táncot együtt táncoltuk. Annyi év után visszatérve, még mindig otthon érezzük magunkat, arról nem is beszélve, hogy jó volt találkozni egykori évfolyam- és iskolatársainkkal fűzi hozzá kiegészítésképpen Tomcsányi Éva balettmester. Férje azt is elárulja, hogy a gyémántdiploma kissé drágára sikeredett, ugyanis a gépkocsi parkolási keret 20 perces túllépése 6600 forintos bírsággal járt, azonban kárpótolta őket a szélesebb családi körben szervezett délutáni ünneplés.

Tomcsányi Éva és Wünsch László a diploma átvétele utáni fogadáson a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (Fotó: Szente Tünde)

Kicsúszik a számon a kérdés: talán egy kisebb fajta gyémántlakodalomba ment át a rendezvény? Mire Éva néni cinkosan rám mosolyog, majd tekintete az ujjacskáján lévő áttetszően csillogó köves gyűrűre vetődik, s boldogságtól sugárzóan elárulják, hogy júliusban Siófok-Sóstón valóban megülték a gyémántlakodalmukat. A tizenhat fős társaság alaposan kitett magáért, a vendégek szólótáncokkal készültek, volt, aki Arabesque-kel, az egykoron Moszkvában tanult unokahúg Kalinkával lépett a színre, és egyéb meglepetés ajándékokkal halmozták el az ünnepelt párt. Az Eladó a mennyasszony bankóin az esküvői fotójuk mellett sok jókívánság szerepelt.

Visszatérve a jelenbe, elmesélik, hogy jól esik nekik, amikor az iskolai gálákra meghívják őket, hiszen kíváncsiak arra, hova jutottak el a tanítványok. Az pedig külön öröm, amikor a Mester koreográfiáit táncolják a fiatalok. Hosszú évek tapasztalata mondatja el velük, hogy nem szerencsés, amikor egy táncegyüttesnek több vezetője van, miként az sem, hogy egyesek felkészületlenül, nem ismerve hazánk rendkívül gazdag néptánc anyagát, állítanak össze koreográfiákat, hogy azután azt adják elő a tanítványaik. Azt pedig végképp helytelenítik, amikor összekeveredik a művészet a politikával.

- Magyarország nagyon gazdag néptánc anyagban, de már mindenki az erdélyi táncot járja, mert nagyon mutatós benne a forgás. Mivel ezt tanítják, ezt ismerik - magyarázza jellegzetes hangsúlyozásával a Mesternő, amivel teljes mértékben egyet ért a Mester: Ugyanez figyelhető meg a népzenében, megszűntek a paraszt zenekarok, holott ők képviselték a sokszínűséget. Fokozatosan kiszorítják őket a nem ritkán sematikus zenét játszó városi zenekarok. A zenéket és a táncokat felgyorsítják, szinte cigánytáncba mennek át, a közönségnek azonban ez tetszik, mert pörgős. Hiányzik a színesség, a lassúság, a nyugodtság. Éppen ezért, rettentően el vagyok keseredve. Elfelejtik a tiszta forrást, ez is, mint annyi más, elbulvárosodik. Nem engedhetjük meg, hogy a lényeg elvesszen. Azt pedig végképp helytelenítjük, hogy öt éven alul hastáncot tanítsanak az óvodás korúaknak. A gyereknek az erotikát nem kell emelni, később úgy is kijön az ad hangot nemtetszésének Tomcsányi Éva balettmester, a város egykori balettiskolájának létrehozója, aki egyébként férjével karöltve mindennek tud örülni, ami a hagyományok és az értékek továbbvitelét szolgálja.