Ezrek az utcán - A krízisidőszak elején

Krízisidőszak kezdetén. A Központi Statisztikai Hivatal májusban megjelent adatsora szerint több mint kilencezer regisztrált hajléktalan él Magyarországon. A jelentés 1993-tól 2010-ig vizsgálta a regisztrált hajléktalanok számát. A számok elkeserítőek, az utóbbi bő másfél évtizedben megháromszorozódott az utcán élők száma, míg 1993-ban háromezer hajléktalant regisztráltak, addig két éve ez a szám már 9175 főt mutatott.

A valós helyzet azonban még ennél is sokkal rosszabb. A szakemberek harminc és ötvenezer fő közé teszik az otthontalanok számát. A már idézett statisztika folyamatos növekedést mutat, a regisztráltak köre átlagosan évi 3-5 százalékkal nő. Dunaújvárosban már 2007 telén bőven háromszáz fő fölé becsülték a hajléktalanok számát a területen dolgozó szakemberek és az utcai megkeresésben jártas szociális munkások, 2010 tavaszán pedig már több mint négyszáz fő otthontalanról adott hírt a DH.

- A hajlék nélkül élők száma, ha kis mértékben is, de sajnos emelkedett az utóbbi tíz- tizenkét hónapban – mondja Oláh János, a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány általános igazgatója. A Papírgyári úton működő intézményben a közelmúltban emelték nyolcvan férőhelyesre az éjjeli menedékhely részleget, ám a jelentős bővítésnek ára volt, ugyanis, ezzel párhuzamosan csökkent az átmenti szálló férőhelyeinek száma – itt jelenleg hetven főt tudnak fogadni.

Oláh János kérdésünkre elmondta, intézményük minden elérhető forrást megpróbál begyűjteni, ám így is nagyon takarékosan, minden fillért beosztva működnek. A krízisidőszak beköszöntével száz főt tudnak fogadni a nappali melegedőnek nevezett ellátási forma keretében. Az intézmény kínálatában elérhető a Szobabérlők Háza, amely a jelenlegi piaci albérleti díjaknál lényegesen kedvezőbb, olcsóbb lakhatási forma gyermektelen pároknak és egyedülállóknak.

– A téli időszak előtt a megszokott módon egyeztettünk a rendőrség közbiztonsági osztályával és továbbra is működik az utcai szociális szolgálat, amely eléri azokat az otthontalanokat is, akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán, a kemény mínuszok idején térnek be a szállókra.