Jubiláltak az Ördögszekér táncosai

Egy csoport, amely a néptáncot nem múzeumi tárgyként mutogatja a színpadon, hanem a népi kultúrát, hagyományokat, szokásokat megismertetve újrateremti természetességgel, jó kedvvel és technikailag egyre tökéletesebben. Tíz évvel ezelőtt két fiatal táncpedagógus, Appelshoffer János és Rabóczki Anikó, akik korábban a paksi Tűzvirágban szerepeltek, tanulmányaik után újraélesztették a földvári hagyományokat. Gyerekekkel indultak, de hamarosan felnőtt és ifjúsági csoport is szerveződött, s évente 40-70 fővel dolgoztak. Munkájuk eredményét folyamatosan figyelemmel kísérhették a helyiek a városi rendezvényeken és az Ördögszekér egész estés produkcióiban. Az előadások hitvallásuknak megfelelően egy-egy szokás köré épültek. Így a téli és tavaszi ünnephez kapcsolódott a Megzendült az ének és a Csúf fársángosok műsoruk. A legnagyobb szabású a 2012-ben a vár szabadtéri színpadán bemutatott Mátkatánc volt, amely egy török kori helyi történetre, a Fekete kötény legendájára épült.

A nagysikerű szombat esti Gördül a szekér című előadás jubileumi jellegéből adódóan más volt a többinél, de nem ismétlésekkel összegezték az elmúlt tíz évben végzett munkát, hanem sajátos új színpadi játékot teremtettek: vetített képek formájában megidézték a múltat, majd az emlékező állóképből továbbgördült a szekér, s élőben mozgott a negyven fiatal táncossal. A színpad meglepően egyszerű volt, a fekete háttérben kifeszített fehér lepel szolgált vetítővászonnak, a népies rigmusokhoz kapcsolt árnyjáték eszközének, de szellemesen a teret kettéosztó díszletként is funkcionált. Ugyanakkor kifejezte az est hangulati ellentétpontjait is: férfias virtuskodás és pikáns játékosság duhajságát és a halálra táncoltatott lány motívumait idéző beavatás tragikusságát is. Az előadás külön báját jelentette, hogy öttől a csaknem ötvenéves életkorú táncosig ropták a színpadon. Nagy sikert aratott az életképek között megjelenő családiasság: az apa-lánya tánc büszkeséget, az anyák-kislányok tánca bájosságot tükrözött, s a Fafka szülők három lányukkal előadott kisjelenete mind azt bizonyítja, hogy a csoport vezetői tudtak olyat adni, amely továbbörökíthető, életformává is tehető.

Az Ördögszekér alulról és felülről is nyitott, a gyerekek egy része már a tánccal megfertőzve a Levendula Alapfokú Művészeti Iskolából érkezik, hiszen Appelshofferné Rabóczki Anikó főállásban ennek az intézménynek a tanára, de van aki egyetemi évei alatt is folytatja. János, aki a Honvéd Táncszínház művésze, tánckarvezetője is, a Budapesten április 28-án bemutatandó, Novák Péterrel közös rendezésű darabjába meghívta Kovács Zoltánt, az együttes egyik kiváló tagját.

Az Ördögszekér vezetőinek munkáját a gyerekcsoportban Czuppon Péter, a baracsi együttes vezetője segíti, de az egyesület és a tánccsoport tagjai, a város önkormányzata, képviselői is támogatják őket, hiszen Dunaföldvár hazai is külföldi megjelenésekor mindig nagy sikert aratnak.