A jó sóra vágyunk

Számos hazai áruházláncot kerestek meg az ügyben, hogy ellenőrizze az árakat és az eltéréseket, aztán szakértőhöz fordultak. Az eredmény: a kínálat bőséges, az árak igen komoly szórást mutatnak. Az asztali só/konyhasó megjelölésű termékek néhány tengeri sóval kiegészülve a legolcsóbbak, ezeket követik a sokszor érthetetlenül drágább tengeri sók, majd a sort a mostanában divatos himalájai sók zárják, ezek a legdrágábbak.

Az már csak hab a sótortán, hogy a világ összes ma fellelhető sója lényegében tengeri só. A kibányászott sók keletkezése ugyanis sok-sok millió évre vezethető vissza, amikor is a Föld tektonikus mozgásainak következményeképpen az egykori tengerekből, óceánokból elzáródott részek kiszáradásával keletkeztek a mai sóbányák.

Talán nem meglepő, hogy a kémiai vizsgálat eredménye is az volt, hogy a tízszeres, esetenként hússzoros árkülönbségek kémiailag és biokémiailag semmivel sem indokolhatók. De akkor miért fizetünk ilyen vaskos felárat? Egy Erich Kästner-idézet jut eszembe: „Só az élet sója, mondta Goethe.”