Kommentszabadság

Ilyeténképpen szóra sem érdemes a dolog, az egykori elszámoltatási kormánybiztos magáról állítja ki a bizonyítványt, mint ahogy azok is, akik partneréül szegődnek. Ami viszont fölöttébb bosszant, hogy Papcsák fellépése miatt kénytelen vagyok magam is a kommentelés szabadsága mellett szót emelni, pedig semmi kedvem hozzá. A kommentelés az új média terméke, a közéleti nyilvánosság kétségkívül demokratikus eszköze, aligha lehetne ellene rossz szavunk - elméletileg. Ha ellenben beleolvasunk az interneten megjelenő cikkeket kísérő kommentekbe, akkor azt látjuk, hogy a véleményt nyilvánítók jelentős része pszichopata gyűlölködő, sokaknak lövésük nincs a témához, amihez hozzászólnak, mondataik valamiféle intelligencia leghalványabb jeleiről sem árulkodnak, mások véleményét jószerivel meghallgatni sincs türelmük, nem hogy akceptálni. Fröcsögő megjegyzéseiket persze névtelenül ömlesztik a cybertérbe, mert bár azt gondolják magukról, hogy ők aztán bátran megmondják a frankót, bemutatkozni azért gyávák. Szabadságot nekik? Igen, nekik is. A kommentszabadságot nem lehet kidekázni. Való igaz, a mai Magyarországon nehéz elképzelni, hogy lesz majd olyan közéleti kultúra is, olyan közeg, amely ellehetetleníti a magukról megfeledkezőket. Nehéz bízni benne, hogy lesz olyan idő is, amikor sem portál, sem olvasó nem lesz kíváncsi az efféle „véleményekre”. De mi mást tehetnénk?