Még a burka alatt is okostelefon (fotókkal)

Ránézésre huszonéves, farmert, rikító pólót és sportcipőt viselő srác áll sorban a híres amerikai étteremlánc isztambuli üzletében. Párja, vélhetően hasonló korú nő szorosan követi, ügyelve arra, hogy az egész testét elfedő fekete burka aljára ne lépjenek rá a zsúfolt étterem vendégei. Csak a nő tekintetét engedi láttatni a ruha, napszemüvegét a feje tetején hordja, vállán márkás japán fényképező lóg, tenyerében pedig méretes okostelefont szorongat, ujjai a képernyőn kopognak éppen. Érdekes, majdhogynem disszonáns számomra a látvány, de hamar rá kell ébredjek, hogy itt teljesen természetes. Amúgy nem ez a legjellemzőbb isztambuli életkép (az emberek nagy többsége európai-amerikai stílusú öltözéket visel), mégis jól szimbolizálja a török társadalmat, amelyben egyszerre van jelen a modernizáció és a mélységes hagyománytisztelet.

Amikor olyan országba látogat az ember, ahol nem járt korábban, óhatatlanul telve van előítéletekkel. Törökország sok sztereotípiát megerősít, de még többre rácáfol, különösen, ha olyan lenyűgöző város látja vendégül az utazót, mint Isztambul, ez a 15 milliós lüktető metropolisz, ahol volt alkalmam 10 napot eltölteni egy uniós újságíróprogram keretében. Igen, a törökök valóban barátságos, vendégszerető emberek, és nem, ez nem a kaotikus Vadkelet, sokkal inkább egy nyugati színvonalú világváros, egzotikus vonásokkal és páratlan épített örökséggel.

Riportsorozatunk első részében arra keressük a választ, hol tart Törökország a technológiai fejlettségben és hogyan érinti a társadalmat a digitális forradalom. Az információgyűjtésben Erkan Saka (előadó, Istanbul Bilgi Egyetem), Ismail H. Polat (előadó, Kadir Has Egyetem), Hasan Genc (projektfejlesztő menedzser, Turkuvaz Médiacsoport), Fatih Ceran (igazgatóhelyettes, Újságírók és Írók Alapítvány), Ümit Zaim (főigazgató, Wissen Akademie) és Deniz Ergürel (főtitkár, Médiaszövetség) volt segítségünkre. Amúgy elég egy kicsit barangolni a városban, Törökország gazdasági és kulturális központjában ahhoz, hogy közvetlen élményeket szerezzünk a fejlődésről: új autók mindenütt, jól szervezett tömegközlekedés modern járművekkel, égbe szökő üvegpaloták az üzleti negyedekben, rengeteg építkezés, és az utcákon milliónyi fiatal, akik talán el sem tudnák képzelni az életüket digitális eszközök nélkül. De igazán a Bahcesehir egyetemen (festői környezetben, a Boszporusz tengerszoros partján) döbbentem rá arra, hogy a török társadalomban mekkora gazdasági potenciál rejlik; ami az IT-szektort illeti, itt például külön fejlesztőrészlege működik az Android rendszerű mobiltelefon-alkalmazásoknak, amúgy meg minden energiát arra fordítanak, hogy az egyre nagyobb szakemberigényű piacot ellássák képzett munkaerővel. Ez már csak azért is fontos feladat, mert a munkanélküliség jelenleg magasabb a diplomások körében (18 százalék), mint a teljes társadalomban (9 százalék).

Márpedig a piac óriási: Törökország híd az arab és az európai világ között, ezért a legtöbb globális vállalat központot működtet itt és folyamatosan növeli beruházásait. Mobiltelefonból 65 millió van forgalomban, ebből 20 millió okostelefon, s az emberek rengeteget költenek kütyükre, sokszor erőn felül is. Egy fiatal lány például az állandóan nyüzsgő Istiklal sétálóutcán azt mondta nekem, majdnem kéthavi keresetét fordította új telefonjára, de nem bánta meg, mert szinte "összenőtt" vele, a nap majd minden percében a keze ügyében van. A márkás eszközök státusszimbólumok, és bár áruk a bérekhez képest magas, a törökökre is jellemző (akárcsak a közép-európai emberre), hogy szeretik külsőségekkel jelezni társadalmi helyzetüket. Használni egyébként majdnem mindenütt lehet a technikát: a GSM-lefedettség csaknem 100 százalékos, a vezetékes interneté pedig meghaladja a 80 százalékot országos szinten.

Törökországban található egyebek közt a Microsoft közel-keleti központja, de a Google helyi hirdetési piaca is az egyik legjelentősebb a világon. A gazdaság motorjai a globális képviseletek mellett a hatalmas hazai holdingok (például a műszaki cikkeket gyártó Arcelik), amelyek már most jókora szeletet hasítanak ki maguknak az európai piacból. Isztambulból persze nem lehet megítélni az egész országot, e nyugati (Marmara) régió ugyanis lényegesen gazdagabb, mint a legtöbb anatóliai terület, de az ázsiai részen is gyorsul az urbanizáció: a szír határhoz közeli Gaziantep vagy a Földközi- és Fekete-tengeri városok némelyike szédületes növekedést produkál. És még egy kis adalék az életvitelről: állítólag a törökök néznek a legtöbbet televíziót egész Európában...

- A török népesség 75 százaléka 35 év alatti, s mivel nagyon fiatal és agilis a társadalom, könnyebben terjednek az új technológiák. A fiatalok ismerik a digitális világot, nagyon sok közöttük a kiváló fejlesztő - magyarázza Ismail H. Polat.

A cikk elején felvillantott látszólagos ellentmondást pedig Ümit Zaim oldja fel: mint mondja, az iszlám vallás nem gátolja a fejlődést, sőt, nyitott az újdonságok iránt és folyamatos tanulásra buzdít. Jóllehet ennél kicsit árnyaltabb a kép: hallottam olyan véleményt, amely szerint az igazán vallásos családokban csak azért nem tiltják a nőknek a mobilkommunikációs eszközök használatát, mert a családfő nem tudja, pontosan mire valók ezek a kütyük. Az idősebb generáció egyébként - ez is világjelenség - kevésbé tartja a lépést a technológiai fejlődéssel. Ezen a helyzeten az államigazgatás is változtatni próbál: a legtöbb önkormányzat például ingyenes számítógépes kurzusokat indít, és szintén ingyen használható internetközpontokat üzemeltet. A nemrég indított monumentális Fatih-program pedig azt tűzte célul, hogy az ország valamennyi iskolájában korszerű tabletekhez jussanak a gyerekek. Megjegyzem, Isztambulban a felhasználók igen egyszerűen tesztelhetik az internetlefedettséget: elég bekapcsolni a wifit a telefonon, és máris tízesével jelentkeznek be a (többnyire kóddal védett) hálózatok.

A hírmédiában is az online szárnyal, háromszor többen olvassák a zömében ingyenes digitális felületeket, mint a hagyományos újságokat. Ez utóbbiak forgalma idén 11 százalékkal csökkent, mégis nagyobb a rangjuk, és senki nem gondolja, hogy halálra lennének ítélve. Az internetbiztonság egy friss felmérés szerint alacsony szintű, ám (meg sem lepődöm rajta) ezen a téren is javulásról számolnak be partnereim. A törökök egyébként általában optimisták: szinte minden problémára azt mondják, jobb a helyzet, mint tíz évvel ezelőtt, és jó úton járnak. Ami a demokrácia állapotát illeti, itt már vegyes véleményekkel találkoztam - e témára a következő írásban visszatérünk.