Vágó-kép a műveltségről

Vágó Istvánnal, az ország kvízmesterével pápai látogatása alkalmával egy belvárosi étterem teraszán beszélgettem. Merre tart a televíziós műfaj? Hogyan változtak meg a műveltségtartalmak és a nézők elvárásai a vetélkedőműsorokkal kapcsolatban? Mivel foglalja el magát mostanában a népszerű műsorvezető? Többek között ezekre a kérdésekre vártam a választ beszélgetőpartneremtől.
- A legutolsó adóm éppen beperelt. Holnap lesz egy újabb tárgyalásom. Tehát ott most nem szívesen fogadnának engem, kicsi a valószínűsége annak, hogy valaha is szerepeljek náluk. A másik csatornának valamikor nemet mondtam a Milliomosra, a saját műsoromat akartam csinálni, tehát ott sem várnak tárt karokkal. A Magyar Televízióról kell-e valamit mondanom? - kérdez vissza ironikusan, miközben kávéját kortyolja.  - Azon az adón, ahol az önálló műsorom fut, most nyári szünetet tartunk, és ősszel újra kezdjük az átVágót. Hogy merész vállalkozás volt-e ott műsort kezdeni?  Ez egy nagyon fontos kérdés. Tudomásul vettem azt, hogy a kereskedelmi televíziózás most nem a műveltségi vetélkedőknek áll. Tudomásul kellett vennem, hogy amit én tudok, az most valószínűleg kisebb nézőközönség érdeklődésére tart számot. Amit pedig a nagyobb létszámú közönség igényelne tőlem, azt én nem tudom ma már. De jól van ez így. Szerintem egy tévés pályának ez szép lezárása - mosolyog, majd amikor hitetlenkedve nézek rá, folytatja. 

- Már a nyugdíjasok boldog, ráérős életét élem. Minden nap vasárnap, ott ülök az internet előtt, ismerkedem a pápai barátaimmal, abszolút elégedett vagyok. Többet tudok utazgatni, mint amennyit eddig sikerült, könyveket írok, és zenélek, zenélek, zenélek. A Favágók ugyan már nem létezik, de van más. Tőlünk az volt az elvárás, hogy kicsit önironikusan, de viccesen adjuk elő azt, amit tudunk. Ehhez rengeteg saját szerzeményt kellett volna csinálnunk. Én nem koncertezni szerettem, hanem próbálni, végigélni, ahogy kialakultak a dalok. Aztán egyszer csak nem születtek újak, és tudomásul kell venni azt is, hogy a rockzene mégiscsak a fiatalok műfaja. Ha azt mondom, zenélek, akkor ez a barátaimat jelenti, akikkel dzsesszt játszom. Ők civilek. Igaz, hogy közben ismert zenészekkel, például Gerendás Petivel, Illényi Katicával játszunk együtt. Ritkán lépünk fel, inkább kamarazenélünk a magunk örömére - fedi fel hobbijának titkait. Később azt is megtudom tőle, hogy bár eredeti foglalkozása vegyészmérnök, mindig érdekelték a nyelvek. Hobbiból, kíváncsiságból tanult meg vagy tizenötöt.

Kérdésemre aztán visszatérünk a televízió világába. Arról érdeklődöm, van-e a fiatalok közt, aki folytatja a Vágó-féle vonalat. Élénken tiltakozik, amikor szerepét, televíziós jelentőségét - egy másik összefüggésben - Vitray Tamáséhoz hasonlítom, és megkérdezem tőle, nem tartja-e luxusnak kiengedni a kezéből a népszerű műsorokat. - Sebestyén Balázst nagyon tehetségesnek tartom, ő jobban megfelel a mai kor követelményeinek. Nem vagyok ugyan büszke és boldog, de szerintem ő nem is nagyon akar ilyen értelemben a nyomdokaimba lépni. Aztán az, hogy egy perc alatt az orrodon meg tudod-e táncoltatni a gyufaskatulyát, az nem ugyanaz a műfaj, mint amikor én megkérdezem, hogy Rabelais vagy Corneille. Nincs ezzel sem bajom, csak tudomásul veszem, hogy ez most egy ilyen kor. Szívesebben venném, ha a nézők ismét ráéreznének arra, hogy ezekben a műsorokban azért intellektuális izgalmak is vannak. Néhol azért fellelhető, mert a Gundel Takács Gábor-féle Maradj talpon, vagy a Széf című műsorokban akadnak műveltségi elemek - mondja. Arról is beszél, hogy ellentétben a hetvenes-nyolcvanas évek gyakorlatával, ma a náluk kevésbé okosakat látják szívesen a nézők a képernyőn.

Természetesen a kezdetekről is faggatom a kvízmestert, aki 1976-ban a Riporter kerestetik után jegyezte el magát a műfajjal. -  Az én fiatalkoromban azt gondoltuk, hogy a televízió az egy új művészeti ág, új kifejező eszköz, fontos kultúraközvetítő közeg. Ebben nem volt igazunk. A televízió valószínűleg az, amiről ma szól. Nincs ezzel baj, mégis nagyon boldog vagyok, hogy abban a korszakban dolgozhattam, amikor ez még szellemi kalandot is jelentett. Ma már valószínűleg nem így van. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy most van ez a helyén. Nincs baj, egy fórummal kevesebb, de az is lehet, hogy a fórum voltát mi gondoltuk rosszul annak idején. Minden műsort nézek. Tegnap volt a szezonzáró Milliomos, és csak azután kapcsoltam át rá, miután egy közéleti vitaműsort végignéztem. Engem az jobban érdekel - fogalmaz Vágó, akinek egyébként lesújtó véleménye van a kereskedelmi televíziók hírműsorairól, amikben jószerint csak az erőszak különféle megnyilvánulásai szerepelnek. Nem ért egyet, ám elfogadja ezt, és felmenti a szerkesztőket. Mint mondja, a nézettség azt elsődleges, a pénz határozza meg a működést. - Érdeklődöm közéleti témák iránt, és ha valakit érdekel a véleményem, annak szívesen elmondom. Valószínű a pápai meghívást is ennek köszönhetem. Hála a jóistennek, megengedhetem magamnak, hogy őszintén beszéljek - mondja nevetve. -  Ugyanis nyugdíjas vagyok, és úgy tudom, cáfolták azt a hírt, hogy ezt veszély fenyegetné. Ha most egy nagykereskedelmi televízióban dolgoznék, vagy valamelyik közszolgálatinál, akkor valószínűleg nem mondhatnám el a véleményemet. Nincs bennem félelem, ellentétben sok kollégámmal, pályatársammal. Szabadnak érzem magam, és mindezt megengedhetem magamnak - zárja a beszélgetést a népszerű televíziós.


Szerző: Nagy Imre