Sokkos bejelentők

Amúgy is mészfehér lehettem, de éreztem, ahogy a maradék vér is kiszalad a fejemből, a lábam pedig végképp a földbe gyökerezett - valami olyasmit hebegtem, remélem, hogy nem haltak meg, márpedig akkor talán nem nekünk kéne kiráncigálni őket, mert esetleg nagyobb bajt csinálunk a meglévőnél. Szerencsére, mire bármit is tettünk vagy nem tettünk volna, megjöttek a mentők, s egy percen belül már a szokott lenyűgöző higgadtsággal, gyorsasággal és szakszerűséggel tették a dolgukat - és sokan fellélegeztünk, amikor láttuk, hogy a súlyos karambol minden kárvallottja megúszta élve...

Hogy az átlagember pánikba esik egy balesetnél, az szinte bizonyos - s bár a jó szándék vezeti a sokkos állapotban lévő betelefonálót, amikor tömegkatasztrófának lát egy erőteljesebb koccanást, mégis a mentőknek-tűzoltóknak kerül sok tíz-, százezer forintjukba minden felesleges vonulás. Márpedig egyik ágazat sem arról híres, hogy dúskálna a pénzben: gyakran halljuk, téli gumira, alapvető alkatrészekre, benzinre, emberhez méltó fizetésre sem futja. Igazi gyalázat, hogy nálunk még azok munkájára sincs pénz, akiknek oly sokszor az életünket köszönhetjük. Mindannyian.