Szívünk ellensége: a dühroham

 Aki a környezetéből folyamatosan felé áradó kellemetlenségeket túlságosan a szívére veszi, az a koszorúér-betegség szempontjából nagy kockázatú ember. Ezzel a kérdéssel a szívgyógyászat régóta foglalkozik: évtizedekkel ezelőtt leírtak olyan személyiségtípust, amelyikről azt gondolták, hogy szív- és érbetegség kifejlődésére fokozottan veszélyeztetett.
Az "A-típusú" személyiségnek két jellemzője van: az állandó időzavar, mert mindig többet vállal, mint amennyit képes ellátni és a folyamatos, minden és mindenki irányába érzett, érvényesített ellenséges hangulat. Későbbi vizsgálatok arra utaltak, hogy ebből az igazán egészségtelen az ellenségeskedés.
A düh, a harag és az ellenségeskedés szívhatásaival foglalkozó tanulmányokat Yoichi Chida és Andrew Steptoe gyűjtötte össze. Összefoglalójukba azokat a dolgozatokat vették bele, melyek jól ellenőrizhető adatokat közöltek, megfelelő ideig követték a vizsgált alanyok sorsát és olyan pszichológiai vizsgálatokat végeztek, amelyekkel az érzelmi állapot jól jellemezhető.
A kutatók 21 olyan tanulmányt találtak, amely megfelelt az előbbi, szigorú feltételeknek és egészséges emberek haraggal, ellenségeskedéssel kapcsolatos adatait tartalmazta. A vizsgált személyek Ausztráliából, Ázsiából, Európából és Amerikából származtak. Ugyanígy, a világ legkülönbözőbb országaiban éltek a koszorúérbetegek is, akikkel 18 másik dolgozat foglalkozott. Összesen csaknem 90 ezer személy értékelését végezték.
A düh, az ellenséges reagálás az egészséges felnőttek esetében 19 százalékkal fokozta bizonyítható módon a szívroham és más, súlyos szívgyógyászati események előfordulását.
A koszorúér-betegségben szenvedők szívrohamkockázatát az ilyen viharos, ellenséges állapotok 24 százalékkal növelték.
Az egészséges férfiak szívének a düh, a gyűlölködés kifejezettebben ártott, mint a nőknek. Már kialakult koszorúér-betegségben ezek a tényezők a nők és a férfiak esetén hasonló mértékben érvényesültek.

MTI