Nekünk a Balaton a Riviéra

A Balaton különleges ökológiai rendszer. A tó medre fiatal, jégkorszaki képződmény, hatalmas felszínéhez sekélysége miatt csekély víztömeg párosul. Ennek ellenére a víz regenerációs képessége remek.

A fürdőzés és a vízi élővilág szempontjából a vízminőség értelmezhetősége különbözik. A Balaton vize az elmúlt évtizedekben folyamatosan alkalmas volt a strandolásra, legfeljebb a víz lenyelése volt kerülendő. Viszont az élőlényeknek fontos, kényes egyensúly időnként jelentősen megbomlott. Ezt jelezték a rendszeresen bekövetkező, néha ijesztő mértékű halpusztulások.

Az 1960-as években, feltételezhetően mezőgazdasági vegyszer okozott súlyos veszteséget a süllőállományban, amit mára talán már kihevert a populáció. Az 1991-ben a főszezonban jelentkező féregfertőzés általi angolnapusztulás az idegenforgalomra is igen rossz hatással volt. Három évvel később egy robbanásszerű kékalga-virágzás generálta lecsökkent oxigénszint következtében fulladt meg rengeteg keszegféle. Legutóbb 2014-ben egy hirtelen melegedés kapcsán jelentkezett egy, főleg a gardákat érintő komolyabb elhullás.

Fontos észrevenni, hogy az állományokat fenntartó egyensúly sérülékenységének fokozódása főként az emberi átalakító tevékenység számlájára írható.

A vízminőség stabilizálásához elengedhetetlen a Balaton menti települések teljes csatornázottságának megvalósítása, amiben komoly fejlődés volt tapasztalható az utóbbi években. A kereskedelmi halászat megszüntetése, és az átgondolt telepítési programok a helyes halgazdálkodási terv, valamint következetes megvalósításának részeként szintén elősegítik a kedvező folyamatokat. Az érdekütközések miatt a legnagyobb kihívás a természetes élőhelyek lehetőség szerinti legnagyobb arányú védelme és rekonstrukciója.

A legutóbbi hivatalos vizsgálatok szerint közel ivóvíz minőségű víz reményt ad rá, hogy a magyar tenger 200 kilométeres partját a jövőben is bátran nevezzük Riviérának.