Azok a hetvenes évek...

Ordas István 1974 óta él Dunaújvárosban. A vasműben kezdett el dolgozni, a rendszerváltás előtt egy kisszövetkezet elnöke lett, 1983-tól magánzó, 1992 óta ingatlan vállalkozó. 1990 és 1998 között az SZDSZ színeiben politizált. A SKICC Művészeti Egyesület elnöke (Fotó: a szerző)

- Leszálltam a vonatról, megcsapott a vonat füstje, és a gyönyörű, tiszta, kifestett vasútállomás szocreál homlokzatán egy hatalmas vörös csillagot pillantottam meg - idézi fel Ordas István azt a napot, amikor megérkezett. Bejöttem a városba, ahol Tapolczai Jenő tanácselnök összes parkja virágba borult, az emberek mosolyogtak, jókedvűen intézték dolgaikat, gyerekzsivajtól volt hangos a város. A Dunai Vasmű lakatos üzemében helyezkedtem el. Lakást természetesen nem kaptam, mert nem voltam hajlandó a munkaerőmet a vasgyárhoz tizenöt évre lekötni. Szövetkezeti lakásra várván, öt év múlva megvehettem részletfizetéssel az első panelrekeszemet a hetedik emeleten.

A vasgyárban élénk brigád- és KISZ-élet folyt, délutánonként sportrendezvényekre jártunk, hétvégeken színházba, koncertekre invitáltak. Mindez a vállalati gazdasági munkaközösségek létrejöttéig tartott. Miután kiderült, hogy a külcsín finanszírozására nincs fedezet, mondták: Többet kell dolgozni, elvtársak! , és a napi nyolc óra után már nem szórakozott a dolgozó, hanem túlórázott, vagy a vállalati gazdasági munkaközösségben, a vgm-ben dolgozott. Ez volt az a korszak, amikor az emberek automata mosógépre, használt Zsigulira és vezetékes telefonra gyűjtögettek. Én is igényeltem vonalas telefont, amit tizenhét év múlva meg is kaptam!

Ordas István a felmenőinek köszönheti vonzódását a kultúrához, művészetekhez. Budapesti otthonuk egyik falán például Benczúr Gyula festménye függött. Később gyakorta megfordult a Képcsarnok Vállalat dunaújvárosi kirendeltségének vezetőjénél, Erdész Laci barátjánál, miként a Városi Tanács mögötti Domanovszky képtárban. A kezdetektől rendszeres látogatója az Uitz-teremnek, évtizedes jó barátság fűzi Farkas Mihály, Birkás István festőművészekhez, Tábori Csaba grafikusművészhez.

A hetvenes években még generációk szórakoztak a Vidám Parkban

- A pártállam a kultúrát úgy is terjesztette, hogy lehetővé tette a gyárkapun belüli könyv- és festményvásárlást, akár tizenkét havi részletre. Ennek is köszönhető, hogy a dunaújvárosi otthonokat kiváló műalkotások díszítik - teszi hozzá a műgyűjtő.

A vasmű lakatos üzeme segített a vas- és acélszobrász alkotótelepi művészeknek, akik tervei alapján az ottani szakemberek gyártották le az alkotásokat. Ő maga Szöllőssy Enikő Vasvirág szobrának elkészítésében működött közre, de Móder Rezső jó néhány alkotásához is köze van. Miként a Római városrészi skandináv játszótér létrehozásához, amit a Steinmetz Miklós Szocialista Brigád vezetőjeként szorgalmazott. Személye a mai napig összeforr a dunaújvárosi kultúra formálásával, többek között, mint mecénás.

- Abszolút lokálpatrióta vagyok, büszke arra, hogy itt élhetek. Büszke vagyok a városra, mivel egy élhető, szép város. Földrajzi fekvése is kitűnő, innen minden elérhető, Budapest, Pécs kiállításai, galériai, koncertjei és minden, ami érdekel - ad hangot elégedettségének Ordas István.

...és generációk emlékeznek még a hetvenes évek kommunista műszakjaira

Az 1973-as olajárrobbanás a magyar külkereskedelmi mérleget tartósan deficitessé tette. A világ piacgazdaságai erre a helyzetre az energiaigényes ágazatok leépítésével, takarékossági intézkedésekkel, elbocsátásokkal és a bérek befagyasztásával reagáltak. A teljes foglalkoztatottsághoz és az életszínvonal emeléséhez ragaszkodó kádári vezetés számára ez elfogadhatatlan volt. Ehelyett kölcsönöket kezdtek felvenni a nyugati pénzpiacon. Az ország adósságállománya, amely 1970-ben még csak 0,8 milliárd dollárt tett ki, 1980-ra így 9,1 milliárdra emelkedett. Ezzel párhuzamosan a politikai vezetés ismét jelentős gazdaság- és szociálpolitikai változtatásokat határozott el. Ezek közül a legfontosabb a kisvállalkozási formák iparra is kiterjedő felkarolása és újak engedélyezése volt. Ezt nevezték második gazdaságnak. Elkezdték a piacgazdasághoz szükséges új bankrendszer kiépítését is.

Büszke vagyok a városra, mivel egy élhető, szép város. Földrajzi fekvése is kitűnő!