2012.03.29. 05:00
A Magyar Nemzet is lemondásra szólítja fel Schmitt Pált
A Magyar Nemzet szerkesztőségi cikke szerint rendkívüli lehetőséget mulasztott el Schmitt Pál azzal, hogy nem mondott le a disszertációjáról szóló jelentés közreadása után, de - mint hangsúlyozzák - döntését még bármikor átgondolhatja. Nyilvánvalónak nevezik, hogy a kormány nem szólíthatja fel lemondásra a köztársasági elnököt, de úgy vélik, hogy az elnök posztján maradása a saját érdekével is ellentétes, és rombolja a tisztességes közéletbe vetett hitet.
A napilap csütörtöki számának véleményrovatában, aláírás nélkül közölt írás elismerően szól Schmitt Pál kvalitásairól. Úgy fogalmaznak: a legsikeresebb magyarok egyikeként költözött be a Sándor-palotába a parlament több mint kétharmadának támogató voksával 2010 nyarán. "Most azonban az egykori vívóklasszis elvétette a ritmust" - jegyzik meg
A jogi következményt nem hordozó, a doktori címtől őt meg nem fosztó vizsgálóbizottsági jelentés a méltó visszavonulás, az erkölcsi győzelem esélyét kínálta az államfőnek - hívja fel a figyelmet a Magyar Nemzet. Schmitt Pál és a vele szemben, illetve mellette felsorakozók többsége a lap szerint egyaránt téved, amikor úgy tesz, mintha a jelentés tisztára mosta volna a disszertáció szerzőjét. Abból ugyanis feketén fehéren kiolvasható, mi történt; azt mindenki meg tudja ítélni. Nem a jog, hanem az erkölcs, a szakmai tisztesség mércéjével - fogalmaznak.
Úgy vélik: az a kitétel, hogy a dolgozat formailag megfelelt az 1992-ben hatályos követelményeknek, csak a legnagyobb megaláztatástól mentette meg - egyelőre - az elnököt. Ám ami eddig történt, csak könnyed bevezetés az államfőre váró vesszőfutáshoz, méltatlan, megalázó hecckampányhoz . "Lehet persze emiatt fölhorgadni, karaktergyilkossági kísérletről beszélni: a karaktergyilkosság mára befejezett tény" - állapítja meg a cikk.
Nyilvánvalónak nevezik, hogy a kormány nem szólíthatja fel lemondásra a köztársasági elnököt, aki számára a jelentés azt a kegyelmi állapotot teremtette meg, hogy lelkiismeretére támaszkodva, szabadon mérlegelhette, milyen lépés szolgálja a legjobban az általa a legmagasabb szinten képviselt közösség érdekét - fogalmaznak. Hozzáteszik: "meggyőződésünk, hogy maradása az ő érdekével is ellentétes".
A lap szerint szépnek gondolható gesztus kitartani a "valóban mértéket nem ismerő, iróniának hazudott, mocskolódó bírálatok nyílzáporában". Csak éppen felesleges, ez a harc megnyerhetetlen. Az intézmény rombolása, a tisztességes közéletbe vetett hit porladása így megállíthatatlan - fogalmaznak. Felteszik a kérdést: hogyan beszéljen ezek után tisztességről, becsületről, hitelességről politikus ebben az országban, és hogyan lehetne azt állítani, hogy ez most már nem az a bizonyos következmények nélküli ország.
A Magyar Nemzet végül emlékeztet arra, hogy állásfoglalásukat azzal kezdték, hogy Schmitt Pál "elmulasztotta a nagy lehetőséget". Ehhez azonban azt is hozzáteszik, hogy döntését az elnök még bármikor átgondolhatja.
"Minél később teszi, annál rosszabb lesz. Neki és nekünk" - zárul a lap szerkesztőségi cikke.
