Példájuk kitartásra és összetartozásra buzdít mindnyájunkat

Hagyományőrző huszárok álltak díszőrséget a Kornis-család baracs-templomosi temetőben lévő kriptájánál szombaton délután. A teljes díszegyenruhában pompázó, fess és fegyelmezett lovaskatonák parádéja bizonyára tetszett volna Tóthváradgyai Kornis Károlynak, aki (többek között) tartalékos huszárhadnagy is volt. Éppen miatta, az ő és családtagjai újratemetése miatt érkeztek a huszárok az egykori Kornispuszta szomszédságában álló baracs-templomosi temetőbe, hogy megadják a legvégső tisztességet a hely névadójának, sok baracsi és környékbeli tisztelőjükkel együtt.

Kornis Károly, a felesége: Koller Edit, a lányuk: Kornis Edit, és az ő férje: Merényi Ferenc hamvait a komáromi temetőből hozták ide, utolsó nyughelyükre a leszármazottak. A római katolikus szertartás szerint zajló újratemetésen az elhunytak lánya, unokája, dr. Zsilinszky Lászlóné (született Merényi Csilla) rövid beszédben idézte föl az 1949-ig Baracson gazdálkodó, a lovakhoz különösen kötődő, mindig emberséges, vallásához a legvégsőkig hű, sokat szenvedett család történetét. Többek között azt, hogy az államosítás évében a mindenétől megfosztott család számos helyen próbált újra megkapaszkodni az életben: Seregélyesen, Kislángon, Kiscséripusztán, Bólyon, Velencén, mindhiába.

Végül Komáromban kötöttek ki, ahol Merényi Ferenc korábbi méneskari százados és agrármérnök, a székesfehérvári és a komáromi méntelepek vezetője, a magyar lósport kiemelkedő szakmai szervezője lett. A térképeken még ma is Kornis-pusztaként szerepel az egykori birtok: Baracs déli határában, a Dunaföldvár felől bevezető út mentén. A család kúriáját és más épületeit a hatavanas évek második felében sorra földig lerombolták, a vagyontárgyakat széthordták, területükön ma szántóföldek vannak, a földek a baracsi termelőszövetkezethez kerültek.

A tragikus sorsú család leszármazottai e történet nyomán jutottak el addig a gondolatig, hogy megadják a Kornis-család halottainak azt a földi lehetőséget, hogy hamvaik végső nyughelye saját közegükben, a közös baracsi kriptában legyen. A magyar történelem szélsőséges, kíméletlen viharai ugyan meggyötörték, de össze is tartották őket, megerősítették keresztény hitüket. Soha nem panaszkodtak. Az utódok a végső, közös nyughellyel próbálták a családegyesítést megvalósítani, hogy a komáromi temetőben nyugvók végleg hazatérhessenek, és legalább a családi kriptában találkozhassanak testvérrel, szülőkkel, rokonokkal, felmenőkkel és házastársakkal.

A család és a születési hely iránti mély szeretetük, a közös gyökerek állandóságának szimbolikája jó például szolgálhat az utódoknak is: életfelfogásuk és mély hitvallásuk kitartásra és összetartozásra buzdít, mondta a baracs-templomosi temetőben dr. Zsilinszky Lászlóné. Az újratemetés napja a Merényi-házaspár esküvőjének hetvenedik évfordulója is volt. Egy nappal Edit nap, az újratemetett nagymama és az édesanya névnapja után.