Jezsek Lajos: balkezes gitáros jobb kézzel

- Mikor volt először gitár a kezedben?

- Azt hiszem, tizenhárom, tizennégy éves koromban.

- Akkor már hallottad a Deltát?

- Igen. Hatvanhat, hatvanhétben a beat generáció mozgalma dúlt, és én nagyon szerettem a Deltát. Itt, a Bartók Művelődési Ház mögött, és a XX. - as iskolában is játszottak, ott ismertem meg őket.

- Akkor ők is inspiráltak, hogy zenész légy?

- Természetesen. A beat generációnál amúgy is természetes volt, hogy gitárt, vagy valami más hangszert szerezzen, és elkezdjen játszani. Magamtól tanultam meg. Először csak kölcsön kaptam egy akusztikus gitárt a nővérem udvarlójától. Balkezes vagyok, de nem engedte, hogy áthúrozzam, akkor nem adta volna oda. Kénytelen voltam megtanulni a „rossz" kezemmel. Azóta is úgy játszom. Sokkal nehezebb, de nem tudom, ha bal kézzel tanultam volna, ügyesebb lennék - e.

- Mióta nem élsz itthon?

- Magyarországról ezerkilencszáznyolcvanhatban mentem el diplomata útlevéllel, mert megházasodtam, elvettem egy svéd lányt. Épület – technikus vagyok, a házak szellőztetésével, világításával, a vízvezetékrendszerekkel foglalkozom. A zene nálam csak hobby.

Jezsek Lajos évente jönne zenélni Dunaújvárosba

- A kézilabdával mi a helyzet?

- A Dunaújvárosi Kohászban kézilabdáztam NB I-es színvonalon, majd Dunaföldváron játszottam három évig, és Svédországban is folytattam a kézilabdát – magyar viszonylatban NB I/B-ben, majd NB II-ben – ezerkilencszázkilencvenhatig.

- Mit szólsz, hogy itt szinte megszűnt a férfi kézilabda?

- Nagyon sajnálom, mert erős kötődésem van nem csak a városhoz, de a kézilabdához is. Kolics János a barátom, aki felvitte a Kohászt egészen ezüstéremig, azt hiszem, kétszer is, és Kiss Szilárdot is ismerem személyesen. Sajnálom, hogy ez történt. De a lányok még élnek, ugye?

- Igen, és nagyon jók.

- A kézilabda akadémiáról hallottam, hogy jól sikerült.

- Zeneileg Claptonon kívül ki hatott rád?

- Kezdetben nagyon nagy Beatles rajongó voltam. Aztán ezerkilencszázhetven körül hirtelen a Fleetwood Mac hatott rám nagyon az igazi, tiszta blues zenével. A blueshoz kell egy kis érettség is. Hozzá kell nőni. A Beatles is játszott néhány bluest, de inkább a Rolling Stones folytatta a Rhythm and Bluest. Ezen nőttem fel. A kézilabda kicsit hátráltatta a fejlődésemet, de az ágyam alatt volt mindig a gitárom, és játszottam a blues riffeket. Aztán úgy tizenhárom évvel ezelőtt komolyan kezdtem el vele foglalkozni, hogy betöltsem a kézilabda után maradt űrt.

- Mostanra mekkora a repertoárod?

- A jelenlegi együttesemnek, a The New Roulettes – sel körülbelül száz számunk van, amit elő tudunk adni.

- Van rálátásod a hazai zenei életre?

- Többé - kevésbé. A Youtube – on keresztül, meg a közösségi oldalakon tartom a kapcsolatot a barátaimmal, a Deltával, és tőlük kapok friss híreket. De megvallom, a legnagyobb részt már nem ismerem az újakból. Inkább a régi nagyokat ismerem, természetesen, de az újakat nem. Viszont igyekszem figyelemmel kísérni a hazai zenei történéseket.

- Megfordult a fejedben, hogy hazaköltözz?

- Természetesen gondoltam rá többször is. Nekem családom van Svédországban, két fiam és a feleségem. A lányom már Olaszországban él. Így aztán nem tudok egyelőre hazajönni. Pontosabban Magyarországra, mert a haza már mindkettőt jelenti. Svédországban is otthon vagyok, meg itt is.

- Gondolom, Svédországban megkérdezik, honnan jöttél. Mit mondasz Dunaújvárosról?

- Ha odáig jutunk a beszélgetésben, akkor nagyon érdekes dolgokat tudok elmesélni nekik, és nagy érdeklődéssel szokták hallgatni a beszámolóimat Dunaújvárosról, a kommunista városról, a gyárról, a vasműről, a város építésének a történetéről. Vannak jó dolgok is, és vannak rosszabbak is. Általában örülnek az információnak.