Lemondott I. Ferdinánd, majd trónra lépett I. Ferenc József

Ferdinánd lemondását sokan az 1848-as forradalmi eseményekkel hozzák összefüggésbe, azonban a súlyos mentális problémákkal küszködő uralkodó leváltása már jóval előbb szóba került. Felesége, Savoyai Mária Anna már egy évvel korábban megígérte Metternich kancellárnak, hogy amint az uralkodó testvérének, Ferenc Károlynak a fia, Ferenc József betölti 18. életévét (ez 1848.

augusztus 18-án következett be), férje távozik a hatalomból és a birodalmat unokaöccsére hagyja.

„Légy jó, szívesen történt.”

A bécsi forradalom végett, az udvar Olmützben székelt, és ott tervezték meg az uralkodóváltást. Az osztrák vezetés egy centralizált országban gondolkodott, felszámolva a magyar államiságot, ehhez pedig az 1848. áprilisi törvényeket korábban szentesítő V. Ferdinánd teljesen alkalmatlannak tűnt.

1848. december 2-án az olmützi érseki palotában zajlott le az átadási ceremónia, ahol az ifjú trónörökös térdre borult nagybátyja előtt, aki megáldotta, majd felemelte magához Ferenc Józsefet, és állítólag ezekkel a szavakkal adta át neki a hatalmat: „Légy jó, szívesen történt.” Bár az új uralkodó proklamációjában alkotmányos berendezkedést és liberális reformokat ígért, a magyar kormány nem hunyt szemet a nyilvánvaló jogsértés felett, mert Ferdinánd lemondatása, majd utódja trónra ültetése Magyarország beleegyezése nélkül nem mehetett volna végbe. Ezután a szabadságharc ideje alatt a magyar honvédek azzal támasztották alá harcukat, hogy a hivatalban lévő királyt törvénytelenül leváltották, és helyette a trónbitorló Ferenc József vette át a hatalmat.

I. Ferdinánd osztrák császár, vagy V. Ferdinánd magyar, horvát és cseh király

1793. április 19-én született Bécsben, II. Ferenc német–római császár, 1804-től osztrák császár és Bourbon–Szicíliai Mária Terézia császárné legidősebb fiúgyermekeként.

A „jóságos” ragadványnévvel vált ismerté, mert befolyásolható és valóban jóságos természete volt. Apja halálát követően, 1835-ben lépett trónra, majd ő volt az utolsó magyar király, akit Pozsonyban koronáztak meg V. Ferdinánd néven. Gyöngekezű, engedékeny uralkodó volt, a valós hatalmat kancellárja, gróf Metternich gyakorolta.

Sokan együgyűnek tartották, pedig a németen kívül még folyékonyan beszélt magyarul, olaszul, csehül, horvátul és franciául, valamint több hangszeren játszott kiválóan. Mindenkivel nagyon szívélyesen viselkedett, de az uralkodói képességnek teljesen híjával volt.

1831-ben feleségül vette a Savoyai-házból származó Mária Anna Karolina Pia szárd hercegnőt, I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király leányát. Gyermekeik azonban nem születtek.

I. Ferdinánd osztrák császár a „jóságos” ragadványnévvel vált ismerté

A magyar szabadságharc kezdetén, 1848 márciusában különböző engedményeket tett a Batthyány Lajos vezette magyar kormánynak, de a hadi események végett Innsbruckba menekült, majd az időközben kirobbanó bécsi forradalom hatására a morvaországi Olmützbe ment.

Ott történt meg lemondása unokaöccse I. Ferenc József javára, aki azonnal semmisnek tekintette elődje megállapodásait és rendeleteit.

Trónra lépése után kiáltványt bocsátott ki, amelyben törvény előtti egyenlőséget, a népek egyenjogúságát és népképviseleti törvényhozást ígért, ám hozzátette, hogy birodalmát megtartja egésznek.

A leköszönt uralkodó ezután visszavonult morvaországi birtokaira, majd Prágában hunyt el 1875-ben. A Habsburg uralkodók nyughelyén, a kapucinusok bécsi templomának császári kriptájában temették el.

Az új uralkodó – I. Ferenc József császár

Bécsben született 1830. augusztus 18-án, apja Ferenc Károly főherceg, anyja Wittelsbach Zsófia Friderika főhercegnő volt. 68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg monarchia leghosszabb ideig regnáló uralkodója. Orosz segítséggel fojtotta vérbe a magyar szabadságharcot, a kegyetlen megtorlásokra személyesen adott parancsot. Ferenc József utasítása Haynau táborszernagy számára: „a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol”.

A császár kötelességének érezte a szigorú fellépést már csak neveltetése okán is, mind Metternich tanácsai, mind a gróf Joseph Wenzel Radetzky tábornagy közelében töltött időszak meggyőzte őt a lázadókkal szembeni kegyetlenség fontosságáról. A császár őszintén hitt tettének jogosságában, így később sem érzett lelkiismeret-furdalást, sosem tett semmiféle ilyen megjegyzést még közvetlen környezete felé sem.

Házassága, gyermekei, majd a családi tragédiák

1854. április 24-én Bécsben feleségül vette a gyönyörű Erzsébet bajor hercegnőt, házasságuk azonban nem volt boldog, de így is négy gyermekük született.

Elsőszülött kislányuk alig kétévesen meghalt, másik két leányuk Gizella és Mária Valéria főhercegnők megérték a felnőttkort.

A családi tragédiák egyetlen fiuk Rudolf trónörökös 1889-es öngyilkosságával folytatódott, majd a császárnét, Sisit egy anarchista merénylő ölte meg Genfben 1898-ban. Halála előtt 2 évvel Ferenc Ferdinánd trónörökös szarajevói meggyilkolása kapcsán született híres mondása:

„Az élet semmitől sem kímélt meg.”

Álmában halt meg, 1916. november 20-án, este kilenc után öt perccel, 86 éves korában. A bécsi császári kriptában helyezték örök nyugalomra, fia és felesége mellé.

Felhasznált irodalom:

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak

Gonda Imre, Niederhauser Emil. A Habsburgok. Egy európai jelenség. Budapest: Gondolat Könyvkiadó (1978)

Várady Géza. Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag. Magyar História sorozat. Budapest: Gondolat Könyvkiadó (1976).

Deák István. A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848–49-ben. Budapest: Gondolat Könyvkiadó (1983-1994).

Fejtő Ferenc: Requiem egy hajdanvolt birodalomért – Ausztria–Magyarország szétdarabolása, Atlantisz könyvkiadó, 1997.

Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon. 1849-1865. Franklin-társulat, Budapest, 1922–1937.

https://hu.wikipedia.org

Galántai József: A Habsburg-Monarchia alkonya. Osztrák–Magyar Dualizmus 1867–1918. Budapest, 1985

Gerő András: Ferenc József, a magyarok királya. Budapest, Pannonica, 1999.

A kudarcok és a kiegyezés

Uralkodását számos kudarc kísérte, az osztrákok vereséget szenvedtek a szárd ( Szárd–Piemonti Királyság, a második Francia Császárság, valamint az Osztrák Császárság között zajlott) háborúban.

A poroszokkal vívott háborúban Ausztria elvesztette vezető szerepét a német nyelvű államok között, később pedig jelentős itáliai területekről is le kellett mondania. Ezek a kudarcok kényszerítették ki a magyarokkal való kiegyezést is, így jött létre a dualista rendszer. A kiegyezés értelmében Ferenc József elismerte az 1848-as törvényeket, és kinevezte a felelős magyar minisztériumot, amelynek élére Andrássy Gyulát helyezte. Ezzel megalakult az Osztrák–Magyar Monarchia. Ferenc József magyarországi megkoronázásának minden akadálya így elhárult. Hatalomra kerülése után tizenkilenc évvel, 1867. június 8-án illesztették a fejére Szent István koronáját. Munkabírása, mély vallásossága és uralkodói hivatástudata egyaránt legendás volt. Politikai nézeteit tekintve nagyon konzervatív, gondolkodását a birodalmi szellem hatotta át, sosem értette meg a 19. század nemzeti mozgalmait.