A Svájci Gárda nagy tekintélyű, de népszerűsége csökkenőben

A gárda története a 15. századig nyúlik vissza: IV. Szixtusz pápa állította fel a gárda ősét a Svájci Konföderáció segítségével. A megállapodást Svájccal VIII. Ince pápa újította fel. Az 1503-ban megválasztott II. Gyula pápa saját katonaságot akart személyes védelmére. Végül 1506. január 22-én 150 svájci zsoldos vonult be Rómába, ahol a pápa a Szent Péter-bazilika loggiájáról megáldotta őket, ezzel megalakult a Svájci Gárda Kaspar von Silenen vezetésével.

De miért pont a svájciakat választották a pápák? Az első és legfontosabb ok, hogy a svájci zsoldosok a XV–XVI. században Európa-szerte keresettek voltak, bátorságuk, hűségük és verhetetlen gyalogos harcmodoruk miatt – ők alkották ebben az időben a legütőképesebb gyalogságot Európában. A másik ok sem elhanyagolható: ha a helvétek egyszer megállapodtak a zsoldban és kézfogással megpecsételték a megállapodást, onnan kezdve kenyéradójuk védelmezése volt az életcéljuk. Hiába ajánlott valaki más akár kétszer-háromszor annyit, a szerződés lejártáig tartották szavukat.

Ebből a felfogásból kiindulva, a pápáknál sok ország zsoldosai szóba sem kerülhettek, mint a Vatikán védelmezői és azok a népek sem, ahol nem a római katolikus vallás volt az első számú, mint például a skandináv országokban és Észak-Európában. Kevesen gondolnák, de sokáig a magyarok is képben voltak, de Mátyás király jóval többet fizetett a zsoldosainak, mint a pápa. (Ne feledkezzünk el arról, hogy a Hunyadiak korában Magyarország a kereszténység és a pápaság első számú védelmezője volt.)

Egyébként ugyancsak nehezen képzelhető el, a Svájci Gárda tagjai most is keveset keresnek, mindössze 1500 eurót, igaz, teljes ellátás jár nekik. Bár a rossz nyelvek szeretik megjegyezni, hogy ez a pénz bőven elég nekik, a hagyományos svájci spórolás miatt és azért, mert a Vatikánban elég nehéz a fiatalembereknek elcsábulniuk, túl nagy és sok kísértéstől nem kell magukat megtartóztatniuk. Arról nem is beszélve, hogy gárdatag csak nőtlen ember lehet, vagyis családra nem kell költeni. (Bár azért a „szomszédos” Róma sok lehetőséget rejt magában az elcsábulásra.)

Ami még napjainkban ugyancsak felfoghatatlan, de azokban az időkben Svájc Európa egyik legszegényebb országa volt, ezért nagyon sokan mentek zsoldosnak, hogy majd az idegenben megkeresett pénzzel hazaköltözzenek.

A hagyományok és az elismertsége ellenére a Svájci Gárda napjainkban kisebb válságát éli. A sok munka, a hosszú műszak és a relatíve rossz fizetés nem teszi vonzóvá a fiatalemberek számára ezt a karrierlehetőséget, egyre nehezebb toborozni a gárda számára. Emellett szigorúak a gárda toborzásának szabályai: kizárólag 19 és 30 év közötti svájci állampolgár jelentkezhet, aki egyben katolikus és nőtlen is, valamint legalább 175 centiméter magas. Ha mindennek megfelel, legkevesebb két évre sorozzák be, és fizetése 1800 svájci frank, ami mintegy 1500 eurónak felel meg. A fiatalok Svájcban ennél többet keresnek…

(Forrás: hu.wikipedia.org, web.axelaro.hu, hu.euronews.hu)

Svájc „megszállta” a szomszédos Liechtensteint, de megúszta

Svájc semleges, független állam, nem tagja sem a ­NATO-nak, sem más katonai szervezetnek, de még az Európai Uniónak sem. Ennek azonban ára van, elsősorban a semlegességnek. Svájc bármennyire hihetetlen, de egy nagyon militarizált ország. Lakossága épphogy nyolcmillió felett van, de közel kétmillió embert tudnak háborús helyzetben mozgósítani. A férfiak harminckét éves korig tartalékos katonák, rendszeresen kiképzésben vesznek részt. Mindenki otthon tartja a teljes felszerelését, a lőfegyvereket, a lőszereket is beleértve. Ha Svájcnak valamilyen katonai akcióban kellene részt vennie, akkor az egész hadra fogható lakosság tizenkét órán belül mozgósítható.

Svájc eddigi legnagyobb katonai „akciója” 2007 márciusában volt, amikor „megszállta” a szomszédos Liechtensteint. Persze nem tudatosan, egy 170 főből álló lövészszázad eltévedt, teljes harci felszerelésben egyszerűen besétált Liechtenstein területére, és két kilométer gyaloglás után fordult vissza svájci földre. A tévedésnek semmilyen következménye sem lett.