A középút valódi autonómiát biztosíthatna Tibet számára

A XVIII. században India brit fennhatóság alá került, amit Oroszország nem nézett jó szemmel, és megpróbált Közép-Ázsiában dél felé terjeszkedni. Nagy-Britannia attól tartott, hogy az oroszok megszállják Tibetet, így katonai expedíciót vezettek a térségbe, majd elfoglalták a fővárost, Lhászát, a dalai láma pedig száműzetésbe vonult Mongóliába. A britek 1907-ben megegyeztek Oroszországgal egy, Perzsiától Tibetig terjedő független ütközőzóna létrehozásáról. Öt évvel később a kínai Csing-dinasztia bukása után a Kínai Köztársaság elismerte ugyan Tibet függetlenségét, de már 1913-ban csapatokat vezényelt a térségbe. A következő évben megbeszélés folyt Nagy-Britannia, Kína és Tibet között, miszerint a britek lemondanak a térségről, és a McMahon vonalat szabták meg Kína és Brit-India határaként, amit azonban Kína sohasem ismert el, és Tibetet az elkövetkező évtizedekben végig saját részének tekintette.

Tibet

Hegyvidéki és fennsíki terület Belső-Ázsiában, a tibeti nép otthona. Az átlagosan 4900 méter tengerszint feletti magassággal, földünk legmagasabban fekvő területe. Tibet valaha független volt, több különböző királyságra osztva, egy része pedig ideiglenesen Kínához tartozott. Napjainkban a terület zöme a Kínai Népköztársaság része, Tibeti Autonóm Terület néven.

A tibeti nyelvet, a Pamírtól kiinduló Himalája és Tien-san hegyvonulatai által körülzárt Tibeti-fennsíkon beszélik. Annak ellenére, hogy óriási területről van szó, a zord időjárás és a természeti körülmények miatt csak mintegy 5-6 millió ember él itt, akiknek ez az anyanyelve. A tibeti nyelv és történelem nemzetközileg is jelentős kutatója volt Kőrösi Csoma Sándor, az első tibeti–angol szótár megalkotója. Az ott élők vallása a tibeti buddhizmus, ami a mai napig szálka a kínai hatalom szemében.

A kínai–indiai háború

A második világháború után 1947-ben India kikiáltotta függetlenségét, majd 1949-ben pedig létrejött a kommunista Kínai Népköztársaság. India kétezer kilométeres közös határa Kínával három nagy részre oszlik. Keleten 650 kilométer Bhután és Mianmar között, középen 450 kilométer Tibetben és nyugaton 600 kilométer hosszú. Már 1950-ben elkezdődött Tibet megszállása kínai részről, amit India hajlandónak is mutatkozott elismerni. 1951. május 23-án csatolták Tibetet Kínához, a kínai hatalom hatalmas pusztítást végzett a térségben, a 6000 kolostor és templom közül mindössze 26-ot hagytak meg, a többit lerombolták. Felégették a felbecsülhetetlen értékű könyvtárak nagy részét is. Tibet ugyan belső autonómiát kapott, a dalai és a pancsen lámát is a helyükön hagyták, de azonnal elkezdték az utak építését, amelyek összekötötték a térséget a különböző kínai városokkal. Sorra nyitották meg a kínai iskolákat, elnyomva ezzel a helyi oktatási intézményeket, sok kínait telepítettek be, majd egyre több kínai helyőrséget létesítettek a térségben. A tibeti lakosság elejétől kezdve ellenezte a kínai dominanciát, majd 1959. március 10-én felkelést robbantott ki a kínai kommunista rendszer ellen. A hatalom brutálisan leverte a lázadást, több mint 200 ezer ember halt meg az összecsapásokban és az azt követő megtorlásokban, több tízezren kerültek börtönbe, és közel 80 ezren emigráltak külföldre. A dalai láma is elmenekült, Tibetbe pedig 180 ezres kínai hadsereget telepítettek. Évekre lezárták a térséget a külföldiek előtt, a szabad vallásgyakorlást pedig beszüntették.

A kínai vezetés továbbra sem akar hallani Tibet függetlenségéről

1956-ban a kínai hadsereg katonai célokra is alkalmas autópályát kezdett építeni, ami kiváltotta India heves reakcióját. A két fél viszonya tovább romlott, amikor a dalai láma a sikertelen tibeti felkelés után 1959-ben Indiába menekült. Nemsokára sor kerül az első határincidensre, amikor indiai katonák betörtek kínai területre. Peking felajánlotta, hogy mindkét fél 20 kilométerre vonja vissza csapatait a határtól, de az indiai kormány nem válaszolt rá, sőt előretolt állásokat hoztak létre a két ország határa mentén. A helyzetet tovább súlyosbította az amerikai titkosszolgálat, a CIA azon törekvése, hogy gerillaháborút robbantson ki Tibetben a kínaiak ellen.

Miután a vitatott 3255 kilométeres határszakasz ügyének politikai rendezése lehetetlennek bizonyult, a kínaiak támadást indítottak, és megalázó vereséget mértek az indiaiakra. Az összecsapásokra 4 ezer méter feletti magasságon került sor, ami alaposan kimerítette mindkét harcoló fél katonáit. Mao Ce-tung kínai kommunista vezető utasította hadseregét a határok védelmére, de az volt a terve, hogy mélyen behatoljanak India területére, jelentősen lecsökkentve annak harci erejét. A kínaiak rendelkeztek a hegyi hadviselésben szerzett tapasztalatokkal, és létszámuk megközelítette a 3 millió főt, még az indiaiak mindössze 300 ezer katonával rendelkeztek. Mindkét félnek jelentős pénzügyi problémái voltak, így a két hadsereg felszerelése nem volt megfelelő. A kínai fölény azonban lehetővé tette, hogy a harcok során jelentős indiai területeket szerezzenek meg. A világ közvéleményét akkor a kubai rakétaválság foglalkoztatta, így az Indiával baráti viszonyban lévő Szovjetunió nem tudta jelentősen befolyásolni az eseményeket, az Amerikai Egyesült Államok viszont támogatásáról biztosította az ázsiai országot. A kínai kommunista támadás során sem a keleti, sem pedig a nyugati határvidéken nem maradt számottevő indiai katonai erő, ezért Nehru indiai miniszterelnök amerikai segítséget kért, akik a térségbe vezényeltek egy repülőgépanyahajót, amire a kínaiak fegyverszünetet jelentettek be.

A fegyverszünet és annak következményei

A fegyverszünet értelmében mindkét fél, a határoktól 20 kilométerre húzódott vissza, majd megkezdték a hadifoglyok kölcsönös kicserélését.

Nyugat-Európában és az USA-ban a kínai támadást elítélték, sőt 1963-ban Kennedy elnök atomfegyver bevetését is tervbe vette India védelmében, azonban miután a következő évben a kommunista Kína is atombombához jutott, az amerikaiak ezért átértékelték tervüket. 1974-ben India önerőből jutott atomfegyverhez, így egy esetleges újabb összecsapás komoly konfliktust jelenthetett volna. A nagyhatalmak elérkezettnek látták az időt, hogy megoldást találjanak a két ország problémájára, nehogy atomháború alakuljon ki a két nukleáris hatalom között. A helyzetet még súlyosbította az Indiának, Pakisztánnal való rossz kapcsolata, amely a mai napig tart és Pakisztán szintén rendelkezik atomfegyverrel.

Tibet napjainkban

A kínai vezetés továbbra sem akar hallani Tibet függetlenségéről, minden ilyen megnyilvánulást, akár Kínában, akár külföldön ellenséges lépésként értelmez. A szabad vallásgyakorlás követelését nacionalista szeparatizmusnak bélyegzi, még a dalai láma fényképének a birtoklása is súlyos börtönbüntetést von maga után. 2006-ban elkészült Tibetben a világ legmagasabb vasútvonala, amely turisták milliót viszi a térségbe, a helyiek azonban ma is úgy látják, hogy a kínai hatalom őket másodrangú állampolgárként kezeli. A tibetiek az odalátogatóktól féltik kultúrájukat, és ugyanakkor a saját szülőföldjükön, munka és a fizetések terén is hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve. Tibet fővárosának, Lhásza utcáin ma is vannak összecsapások a tibeti tüntetők és a kínai rendőrök között, ezeket a kínai hatalom a tőle megszokott brutális módszerrel ver le.

A dalai láma

A dalai láma idős korára való tekintettel, 2011-ben több éves előkészületek után lemondott az emigrációban lévő tibeti kormány vezetéséről, de vallási tevékenysége mellett továbbra is harcol a valódi tibeti autonómiáért. A dalai láma a tibeti buddhizmus gelugpa (más néven sárga kalapos szekta) iskolájának legmagasabb rangú tanítója.

Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco, született Lhamo Donrup, a tizennegyedik dalai láma, a tibeti emigráns kormány egykori vezetője. Rezidenciája az indiai Dharamszala városában található. Ő a tibetiek legfőbb spirituális vezetője, akit úgy is neveznek, hogy Gyalva rinpocse vagy Jise norbu. A jelenleg 84 éves egyházi vezető 1989-ben elnyerte a Nobel-békedíjat.

A tibeti probléma megoldásához talán a dalai láma által meghirdetett úgynevezett középút megközelítése jelentené, amely valódi autonómiát biztosítana Tibet számára a jelenlegi kínai alkotmányban. Olyan megoldást keresnek, amellyel mindkét fél nyertesnek érezhetné magát, igaz ehhez még nagyon hosszú utat kell bejárnia minden érintett félnek.

Felhasznált irodalom

https://tibet.hu.

Helmut Hoffmann: A tibeti műveltség kézikönyve. Terebess Ázsia E-tár.

https://hu.wikipedia

Gánti Bence: A buddhizmus lélektana, spiritualitása és irányzatai.

https://cultura.hu/aktualis/amikor-tibetet-kinahoz-csatoltak/

Nagy Károly: Buddhizmus, misztika, Tibet.

http://www.geopolitika.hu/hu/tag/mcmahon-vonal/

Roland Barraux: A dalai lámák története. Tizennégy fénysugár a Látomások taván