Mint aki keresi a helyét

A Vasmű úton sétáltam a szerkesztőség irányába a tegnap délutáni kellemes napsütésben, amikor egy huszonéves forma, helyes fiatalemberre lettem figyelmes, aki a járda szélén téblábolt, meglehetősen zavartan, mint aki keresi a helyét, nem tudja, mitévő legyen. Jelentős méretű virágcsokrot szorongatott a kezében. Ahogy közeledtem felé, rájöttem, a csokor a zavaró tényező, nem illik a képbe, szemmel láthatóan nem is nagyon tud mit kezdeni vele, rakosgatja egyik kezéből a másikba. Aztán megtalálta a megoldást, lerakta a közeli pad szélére, és ő is leült. De fel is pattant hirtelen, amikor a lépcsőházból korombeli ­asszony lépett ki. Örvend­tem, amiért éppen melléjük értem, mert hallhattam a szeretetteljes ölelésben kimondott, szívből jövő szavakat: ,,Isten éltessen, anya! Boldog születésnapot!”