A pacal 77 árnyalata

Ismételten hiánypótló művet tett le a terített asztalra a magyar irodalmi minőségű gasztroszakírás zsíros étvágyú zsonglőre, Cserna Szabó András, aki régi és soha nem múló ősszerelméhez, a pacalhoz készített velős, körmös zsoltáros kötetet.

Szabó Szabolcs

Ezúton közölném a tanult olvasótáborral, ha tehetik, e receptes könyvet bátran illesszék be a családi könyvtárba – megéri. Egyébiránt jegyeznénk meg, hogy pacalosnak lenni örök, ám megalkuvás nélküli kisebbséget jelent. Ha ezen sorok írója visszakacsint a családi legendárium felé, ott is csak a szőnyeg szélére, az oldalvonalra állított pacalosokat talált. A pacalnak mindig bizonyítania kellett, hogy ott a helye a népszerű egytálételek körében. A régi pacalokat természetesen nem lehet feledni. E sorok írója a pacalevés kultúráját egy bizonyos Lajos bácsitól kapta ajándékul. Nyári strandolások alkalmával Lajos bá’ tudván kötelességét rendre fizette a barátokkal bővített család étkezését – hekk, hamburger, rántott sajt és egyebek -, majd miután mindenki végzett, Lajos rendelt egy pacalt, hosszan nézte a strandot, majd megkérdezett engem, ifjú növendékét, kérek-e valami fagylaltféleséget. Nem kértem. A pacalszafthoz rendeltünk erőset, meg kenyeret. Így telt a balatoni nyár.