Vízi túra a kanyargós Tiszán

Az gyorsan kiderült, hogy a társaság egy része tulajdonképpen nem edzett az evezésben. Szerencsére biciklizni a többség nemcsak szeret, hanem tud is. Később kiderül, ez miért volt fontos....

Így aztán szakemberekhez fordultunk és beneveztünk egy szervezett vízi túrás hétvégére. Jó ötletnek bizonyult, gyorsan rájöttünk, életveszélyes lett volna elindulni, csak úgy, a saját szakállunkra. Annál is inkább, mert a túra az első napon eleve oktatással indult, s kiderült, rengeteg a fontos tudnivaló azon felül is, hogy a kenuba biztonságosan ki-be tudjunk szállni...

A Tisza nagy folyó, 495 kilométer hosszan kanyarog az Alföldön. A felső folyószakaszt választottuk ki, amit a gondosan tanulmányozott honlapok „vízi túrázók álmának" tartanak. Tiszabecset céloztuk, ahol kényelmes kemping is található. Úgy döntöttünk, elsőre nem próbálkozunk a kalandosabb túraváltozattal, amikor egy hétig tart az evezés, különböző táborhelyeken való sátorozással, esetleg szabadban alvással. Ez a hétvégi túratípus elvileg kockázatmentes, biztonságos, bárki számára teljesíthető. Mint megtudtuk, sokat számít a csapat, mert útközben is össze kell dolgozni, egymásra figyelni. Többen érkeztek gyerekekkel, nekik – 18 év alatt – az úszni tudást úszómesteri igazolással bizonyítva volt szabad vízre szállni.

Szinte minden kanyarban, két kilométerenként csábít pihenésre a puha föveny, s körülötte a felfedezésre váró romantikus vízi világ. A túra az első napon oktatással indult, rengeteg a fontos tudnivaló azon felül is, hogy a kenuba biztonságosan ki-be tudjunk szállni. Fotó: archív

A nagy kaland az odautazással kezdődik, hiszen Tiszabecs tényleg az ország távoli csücske, északkeleti határátkelőhely, viszont jól megközelíthető az M3-as autópályán. (Budapesttől körülbelül 3,5 óra, Nyíregyháza után még egy 50 kilométeres útszakasszal.)

Jó kétórás reggeli „kiképzés" után végre rátolhattuk a vízre a négyszemélyes, helyben bérelt kenukat, bepakoltuk a cuccot a műanyag hordókba – hátizsák és egyéb tárhely felejtős –, és némi remegéssel a gyomrunk táján elindultunk a sodró folyó hátán. A Felső-Tisza gyönyörű képe tárult elénk, szinte leírhatatlan a lágyan hömpölygő folyó és a buja parti növényzet szépsége. Az érintetlen természet magába szippantotta a csapatot, szavak nélkül, csendben eveztünk, csak egy-egy madár röppenése és az evezők surrogása hallatszott. Hihetetlenül gyorsan kapcsoltuk ki a „rohanó világot".

A túra az első napon Tiszabecsről Szatmárcsekére tartott, a Tisza legfelső magyarországi szakaszán. A víz szokatlanul, szinte átlátszóan tiszta volt, köszönhetően annak, hogy ezen a részen a folyópart még kavicsos. A Tisza csak később, lassú átmenettel az alföldi sík vidéken váltott „szőkére", ahogy elértük a homokos partokat. Mindkét partján sűrű, mélyzöld, falszerű erdő határolja, madarakkal és őzekkel, mögötte szántóföldekkel.

Az első nagy homokpart Szatmárcsekén található, amit a nyári melegben elleptek a fürdőzők. Eddig a 24 folyamkilométer megtétele tényleg nem volt megerőltető, mindenki jól bírta. A többórás strandolás után még arra is jutott időnk és energiánk, hogy Szatmárcsekén megnézzük a híres kopjafás temetőt és a Kölcsey Emlékházat. Mint ismert, a Himnusz költője Szatmárcsekén halt meg, síremléke is itt található.

Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén halt meg, síremléke is itt található. Fotó: archív

Vízi túránk második napján a Tisza legszebb, leggyönyörűbb szakaszán Szatmárcseke és Tivadar között 15 folyamkilométert eveztünk. Itt a folyó méltóságosan hömpölyögve, lassan, szinte lapátolás nélkül, magától sodorta, vitte a hajónkat a hátán, követve a kanyarokat. Nehéz volt eldönteni, melyik aranysárga homokparton húzzuk ki a kenut és fürödjünk, napozzunk órákat. Szinte minden kanyarban, két kilométerenként csábított pihenésre a puha föveny, s körülötte a felfedezésre váró romantikus vízi világ, a suttogó nádasok, a fák vízbe bukó ágai...

A célállomás, Tivadar pedig a „tiszai Las Vegas". A gyönyörű település esténként átváltozik trendi szórakozóhellyé, ahol a környéken túrázók, a fiatalok találkoznak, ismerkednek egymással. Az esti programot azonban ezúttal kihagytuk... A Tiszán felfelé ugyanis nehézkes lenne evezni, a Tiszabecsen hagyott autóért viszont vissza kellett menni. Szerencsére a szervezői logisztika ezt is megoldotta, kaptunk kölcsönkerékpárokat, és így, jó harminc kilométeres bringatúrával, még „rátettünk egy lapáttal" a sportos hétvégére...

Az élmény felejthetetlen, az biztos, hogy jövőre újra vízi túrázunk...

Tivadar a Bereg kapujában, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti felében fekvő Tisza-parti település, kétszáznál kevesebb lakossal. Vasútállomása nincs, a vasút legközelebb a 11 kilométerre lévő Fehérgyarmaton érhető el. Szatmárt és a beregi részt Tivadar és a Kisar között a Tisza-híd köti össze. A település. a Tisza folyó és árterülete a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet része. Jelentős a vízi- és a falusi turizmus.

További utazási tippek itt!