Gyerünk, Iszmail!

Egyelőre még ízlelgetnünk kell: a tokiói olimpián az egyik éremesélyesünk Iszmail Muszukajev lesz. Mi több, ha a birkózóversenyeken szabadfogásban megnyeri a 65 kg-os súlycsoport küzdelmeit, nem is kell nagy szenzációt kiáltani. Nem, hiszen a múlt héten úgy végzett a harmadik helyen a nurszultáni vb-n, hogy a bronzmeccsen legyőzte a regnáló világbajnok japánt, előtte simán megverte a grúzok riói olimpiai bajnokát, és az elődöntőben vitatható bírói ítélet után kapott ki egyetlen ponttal attól az orosztól, akit végül megkoronáztak Kazahsztánban.

A 26 éves, dagesztáni születésű Muszukajev 2017-ig maga is orosz színekben tusakodott, a juniorok között vb-ezüstig jutott, de felnőtt világversenyen nem szerepelt orosz színekben, így nincs akadálya annak, hogy az olimpián is magyarként induljon. S hogy mi sodorta hozzánk? Az ő részéről az is közrejátszott, hogy a 2016-os orosz bajnokságon – ami a riói olimpiai indulásról döntött – csúnyán elcsalták az elődöntős meccsét, minekutána akkora patáliát csapott, hogy kommandósoknak kellett megakadályozniuk a tömegverekedést…

Részünkről megvolt a fogadókészség,

és az „importálás” azért nem példa nélküli a magyar sportban sem.

Ha csak az orosz vonalnál maradtunk, a 2010-es vancouveri téli olimpián jégtáncban Hoffmann Nóra a junior világbajnok Maxim Zavozinnal alkotott egy párt, igaz, abból csak egy 13. hely sült ki. De említhetnék magyarrá lett kanadai jégkorongozókat is, közös vérvonalhoz náluk is Ádámig és Éváig kellene visszamennünk.

Ám még maradjunk a birkózásnál, mert a vb-n Muszukajev mellett még egy Dagesztánból megkaparintott versenyző szerepelt válogatottunkban, és a 22 éves Murad Kuramagomedov (74 kg) is közel állt ahhoz, hogy az első hatban végezzen, s ezzel olimpiai kvótát szerezzen. Tavasszal azonban még lesz két esélye.

Tudvalevő, hogy Dagesztán a szabadfogású birkózás egyik bölcsője, az orosz válogatottba pedig nehéz bekerülni, így jó néhány helyi talentum más országban próbál boldogulni, ahol tárt karokkal fogadják őket. (Annyira azért nem kirívó a helyzet, mint az Európát elárasztó kínai asztaliteniszezőnők esetében.)

Természetes, hogy az efféle honosítások visszás érzéseket is szülnek, Muszukajevnek és Kuramagomedovnak bizonyosan nem úgy szurkolunk majd szívből, mint mondjuk a Lőrincz testvéreknek. Már csak azért sem, mert lássuk be, elég furán hangzik, hogy gyerünk, Iszmail, minden bele Murad! De talán ez is menni fog.