Szépen folyik a labda

Kettőt húzott is a szakvezető. Egyet kényszerűségből, hiszen az eltiltott Máté Gábor kapus helyett Baranyai Istvánt küldte a kapuba, míg csatárposzton is váltott. Hoffmann Richárd helyére Potemkin Károlyt nevezte.

Megjegyzem, még volt az edzőnek egy kérdése is a hírlapíróhoz, aki természetesen előzetes hírekért ácsingózott. Ilyenek nem voltak, ám a kérdés így hangzott: - Tudja-e, vajon miért nincs több néző a lelátókon, hiszen több győzelem is van már mögöttünk? Bevallom, ezt a kérdést egy vállvonogatással tudtam csak elintézni.

A lényeg: nagy önbizalommal, és győzelmi hittel lépett a pályára a piros mezes hazai gárda.

D. Kohász - Mosonmagyaróvár 6-1 (3-0)Dunaferr Stadion, 800 néző. Vezette: Bodac.

D. Kohász: Baranyai - Nagy A. (Szauter a 70. percben), Kozul, Ghéczy, Pénzes (Grósz a 11. percben) - Simon, Tóth, Micskó - Riedl, Miro - Potemkin (Hoffmann a 60. percben). Edző: Ivan Katalinics.

Mosonmagyaróvár: Antal - Burkus, Kovács Sz., Pint, Pálla - Kertész (Rompos J. a 65. percben) Csintalan, Horváth A. (Rompos R. a 45. percben), Szabó L. (Timár a 65. percben) - Schafranek, Laki. Edző: Soós Imre.

Romposékon kívül még egy valaha dunaújvárosi fiatal, Szabó Gergely is a vendégek kispadján ült.

A lehető legjobban indult a mérkőzés a Kohász szempontjából. Riedl ívelhette a hatodik percben szögletből középre a labdát, amit Nagy Attila remekül csúsztatott a jobb sarokba (1-0). (Megjegyzendő, hogy egyre több fejesgólt szerez a csapat mostanában.)

A 11. percben nem a vendégek ijesztettek rá a hazai publikumra. Egészen más történt. Pénzes komolyan megsérült. Mentőautó vitte a kórházbn, s emiatt hat percig állt a játék. (Később megtudtuk, szerencsére nagyobb volt a megdöbbenés, mint kellett volna. A dunaújvárosi játékost nem műtötték meg, mert a kifordult térdkalácsát sikerült visszatenni a helyére.) Ám sokáig úgy látszott, ez a kényszerű intermezzó megzavarta a Kohász játékát. Különösen a védelem vált bizonytalanná. A 28. percben azonban ismét felhördült a közönség. Ragyogó Potemkin-Micskó támadás végén Miro kapuson átemelt labdája elgurult a kapufa mellett. Visszazökkent a Kohász a rendes kerékvágásba. Potemkin rúgott egy dörgő kapufát, de a 40. percben már kapitulálni kényszerült csapata legjobbja, Antal László kapus. Nagy Attila visszadta a gólpasszt Riedl Józsefnek, aki a hórihorgas védőket becsapva a bal sarokba fejelt (2-0).

Érezni lehetett a levegőben, hogy ezen a szombati napon ünnepi játékot láthatnak a focit szerető dunaújvárosiak. Ezért kimondottan ünneprontásnak számított a 42. perc, amikor az együtt futó Kozul- Schafranek páros vendégtagja megbotlott a Kohász szerb játékosában. Bodac Tibor tizenegyest ítélt.

És a hazaiak fiatal kapusa, Baranyai István megfogta Kertész büntetőjét. Mi több! Rögtön ezután Schafranek bombáját védte nagy bravúrral. A dunaújvárosiak örömébe egyedül Bodac sípmester rondított bele, akiről később az is kiderült: nyilván hiányzott a képző iskolában azon az órán, amikor a szögletrúgást oktatták. Másképp hogy történhetett volna meg az a példátlan eset, hogy a sarokrúgást elvégző vendégjátékos saját magát szökteti a játékvezető beleegyező tekintetével kísérve. Hát nem kis malőr!

A lényeg azonban a másik oldalon történt. A 46. percben Riedl labdája átszállt a védők felett, Potemkin komótosan levette, és ballal bebombázta a bal alsó sarokba (3-0).

Remekül szórakozott a közönség a második félidőben is. Formás játék, sok-sok futás, újabb gólok reménye jellemezte a hazaiak futballját. (Üzenet az otthon maradottaknak: Figyelem, focirajongók! Dunaújvárosban manapság valami történik a futball terén!) Merthogy a 66. percben volt az első helyzete az ellenfélnek, és ez sokat mond. Ekkor Timár fejelt fölé.

A 73. percben kiállítás miatt - Burkus búcsúzott idő előtt - megfogyatkozott óváriak összecsuklottak. Előbb Hoffmann, majd Riedl vágta a labdát a kapusba, és a 82. percben Hoffmann emelt át a kapuson (4-0). Három perc múlva megint ő kapásból a léc alá lőtt (5-0). Azután már mindenki gólt akart rúgni. Ennek köszönhető, hogy egy esetben alig volt hazai játékos a saját térfelén, így Rompos József a jobb sarokba lőtte a becsületgólt (5-1). Ezt azután feledtette a hatodik Kohász-találat. Kezezés miatt újabb büntető, amelynek elrúgását már nem engedte másnak az újdonsült csapatkapitány, Micskó Márk. Be is vágta a jobb sarokba (6-1).

Nagyszerű játékkal szerzett örömet ezúttal a Kohász szurkolóinak. Valahogy ilyen élmények szórakoztatják és csalják ki a nézőt a pályára. Azzal együtt, hogy még messze a vége, s nem használhatjuk el máris unalomig a dicsérő jelzőket, ez mégiscsak remek volt.

Ivan Katalinics: - Megérdemelten nyertünk. A hat gólunkon kívül többet is rúghattunk volna. Az ellenfél nyiltan játszott, és ez kedvezett nekünk.

Soós Imre: - Még tizenegyesből sem tudtunk betalálni az első félidőben. A kiállítás után szétesett a csapatom.

Megjegyzem, még volt az edzőnek egy kérdése is a hírlapíróhoz, aki természetesen előzetes hírekért ácsingózott. Ilyenek nem voltak, ám a kérdés így hangzott: - Tudja-e, vajon miért nincs több néző a lelátókon, hiszen több győzelem is van már mögöttünk? Bevallom, ezt a kérdést egy vállvonogatással tudtam csak elintézni.

A lényeg: nagy önbizalommal, és győzelmi hittel lépett a pályára a piros mezes hazai gárda.

D. Kohász - Mosonmagyaróvár 6-1 (3-0)Dunaferr Stadion, 800 néző. Vezette: Bodac.

D. Kohász: Baranyai - Nagy A. (Szauter a 70. percben), Kozul, Ghéczy, Pénzes (Grósz a 11. percben) - Simon, Tóth, Micskó - Riedl, Miro - Potemkin (Hoffmann a 60. percben). Edző: Ivan Katalinics.

Mosonmagyaróvár: Antal - Burkus, Kovács Sz., Pint, Pálla - Kertész (Rompos J. a 65. percben) Csintalan, Horváth A. (Rompos R. a 45. percben), Szabó L. (Timár a 65. percben) - Schafranek, Laki. Edző: Soós Imre.

Romposékon kívül még egy valaha dunaújvárosi fiatal, Szabó Gergely is a vendégek kispadján ült.

A lehető legjobban indult a mérkőzés a Kohász szempontjából. Riedl ívelhette a hatodik percben szögletből középre a labdát, amit Nagy Attila remekül csúsztatott a jobb sarokba (1-0). (Megjegyzendő, hogy egyre több fejesgólt szerez a csapat mostanában.)

A 11. percben nem a vendégek ijesztettek rá a hazai publikumra. Egészen más történt. Pénzes komolyan megsérült. Mentőautó vitte a kórházbn, s emiatt hat percig állt a játék. (Később megtudtuk, szerencsére nagyobb volt a megdöbbenés, mint kellett volna. A dunaújvárosi játékost nem műtötték meg, mert a kifordult térdkalácsát sikerült visszatenni a helyére.) Ám sokáig úgy látszott, ez a kényszerű intermezzó megzavarta a Kohász játékát. Különösen a védelem vált bizonytalanná. A 28. percben azonban ismét felhördült a közönség. Ragyogó Potemkin-Micskó támadás végén Miro kapuson átemelt labdája elgurult a kapufa mellett. Visszazökkent a Kohász a rendes kerékvágásba. Potemkin rúgott egy dörgő kapufát, de a 40. percben már kapitulálni kényszerült csapata legjobbja, Antal László kapus. Nagy Attila visszadta a gólpasszt Riedl Józsefnek, aki a hórihorgas védőket becsapva a bal sarokba fejelt (2-0).

Érezni lehetett a levegőben, hogy ezen a szombati napon ünnepi játékot láthatnak a focit szerető dunaújvárosiak. Ezért kimondottan ünneprontásnak számított a 42. perc, amikor az együtt futó Kozul- Schafranek páros vendégtagja megbotlott a Kohász szerb játékosában. Bodac Tibor tizenegyest ítélt.

És a hazaiak fiatal kapusa, Baranyai István megfogta Kertész büntetőjét. Mi több! Rögtön ezután Schafranek bombáját védte nagy bravúrral. A dunaújvárosiak örömébe egyedül Bodac sípmester rondított bele, akiről később az is kiderült: nyilván hiányzott a képző iskolában azon az órán, amikor a szögletrúgást oktatták. Másképp hogy történhetett volna meg az a példátlan eset, hogy a sarokrúgást elvégző vendégjátékos saját magát szökteti a játékvezető beleegyező tekintetével kísérve. Hát nem kis malőr!

A lényeg azonban a másik oldalon történt. A 46. percben Riedl labdája átszállt a védők felett, Potemkin komótosan levette, és ballal bebombázta a bal alsó sarokba (3-0).

Remekül szórakozott a közönség a második félidőben is. Formás játék, sok-sok futás, újabb gólok reménye jellemezte a hazaiak futballját. (Üzenet az otthon maradottaknak: Figyelem, focirajongók! Dunaújvárosban manapság valami történik a futball terén!) Merthogy a 66. percben volt az első helyzete az ellenfélnek, és ez sokat mond. Ekkor Timár fejelt fölé.

A 73. percben kiállítás miatt - Burkus búcsúzott idő előtt - megfogyatkozott óváriak összecsuklottak. Előbb Hoffmann, majd Riedl vágta a labdát a kapusba, és a 82. percben Hoffmann emelt át a kapuson (4-0). Három perc múlva megint ő kapásból a léc alá lőtt (5-0). Azután már mindenki gólt akart rúgni. Ennek köszönhető, hogy egy esetben alig volt hazai játékos a saját térfelén, így Rompos József a jobb sarokba lőtte a becsületgólt (5-1). Ezt azután feledtette a hatodik Kohász-találat. Kezezés miatt újabb büntető, amelynek elrúgását már nem engedte másnak az újdonsült csapatkapitány, Micskó Márk. Be is vágta a jobb sarokba (6-1).

Nagyszerű játékkal szerzett örömet ezúttal a Kohász szurkolóinak. Valahogy ilyen élmények szórakoztatják és csalják ki a nézőt a pályára. Azzal együtt, hogy még messze a vége, s nem használhatjuk el máris unalomig a dicsérő jelzőket, ez mégiscsak remek volt.

Ivan Katalinics: - Megérdemelten nyertünk. A hat gólunkon kívül többet is rúghattunk volna. Az ellenfél nyiltan játszott, és ez kedvezett nekünk.

Soós Imre: - Még tizenegyesből sem tudtunk betalálni az első félidőben. A kiállítás után szétesett a csapatom.

Megjegyzem, még volt az edzőnek egy kérdése is a hírlapíróhoz, aki természetesen előzetes hírekért ácsingózott. Ilyenek nem voltak, ám a kérdés így hangzott: - Tudja-e, vajon miért nincs több néző a lelátókon, hiszen több győzelem is van már mögöttünk? Bevallom, ezt a kérdést egy vállvonogatással tudtam csak elintézni.

A lényeg: nagy önbizalommal, és győzelmi hittel lépett a pályára a piros mezes hazai gárda.

D. Kohász - Mosonmagyaróvár 6-1 (3-0)Dunaferr Stadion, 800 néző. Vezette: Bodac.

D. Kohász: Baranyai - Nagy A. (Szauter a 70. percben), Kozul, Ghéczy, Pénzes (Grósz a 11. percben) - Simon, Tóth, Micskó - Riedl, Miro - Potemkin (Hoffmann a 60. percben). Edző: Ivan Katalinics.

Mosonmagyaróvár: Antal - Burkus, Kovács Sz., Pint, Pálla - Kertész (Rompos J. a 65. percben) Csintalan, Horváth A. (Rompos R. a 45. percben), Szabó L. (Timár a 65. percben) - Schafranek, Laki. Edző: Soós Imre.

Romposékon kívül még egy valaha dunaújvárosi fiatal, Szabó Gergely is a vendégek kispadján ült.

A lehető legjobban indult a mérkőzés a Kohász szempontjából. Riedl ívelhette a hatodik percben szögletből középre a labdát, amit Nagy Attila remekül csúsztatott a jobb sarokba (1-0). (Megjegyzendő, hogy egyre több fejesgólt szerez a csapat mostanában.)

A 11. percben nem a vendégek ijesztettek rá a hazai publikumra. Egészen más történt. Pénzes komolyan megsérült. Mentőautó vitte a kórházbn, s emiatt hat percig állt a játék. (Később megtudtuk, szerencsére nagyobb volt a megdöbbenés, mint kellett volna. A dunaújvárosi játékost nem műtötték meg, mert a kifordult térdkalácsát sikerült visszatenni a helyére.) Ám sokáig úgy látszott, ez a kényszerű intermezzó megzavarta a Kohász játékát. Különösen a védelem vált bizonytalanná. A 28. percben azonban ismét felhördült a közönség. Ragyogó Potemkin-Micskó támadás végén Miro kapuson átemelt labdája elgurult a kapufa mellett. Visszazökkent a Kohász a rendes kerékvágásba. Potemkin rúgott egy dörgő kapufát, de a 40. percben már kapitulálni kényszerült csapata legjobbja, Antal László kapus. Nagy Attila visszadta a gólpasszt Riedl Józsefnek, aki a hórihorgas védőket becsapva a bal sarokba fejelt (2-0).

Érezni lehetett a levegőben, hogy ezen a szombati napon ünnepi játékot láthatnak a focit szerető dunaújvárosiak. Ezért kimondottan ünneprontásnak számított a 42. perc, amikor az együtt futó Kozul- Schafranek páros vendégtagja megbotlott a Kohász szerb játékosában. Bodac Tibor tizenegyest ítélt.

És a hazaiak fiatal kapusa, Baranyai István megfogta Kertész büntetőjét. Mi több! Rögtön ezután Schafranek bombáját védte nagy bravúrral. A dunaújvárosiak örömébe egyedül Bodac sípmester rondított bele, akiről később az is kiderült: nyilván hiányzott a képző iskolában azon az órán, amikor a szögletrúgást oktatták. Másképp hogy történhetett volna meg az a példátlan eset, hogy a sarokrúgást elvégző vendégjátékos saját magát szökteti a játékvezető beleegyező tekintetével kísérve. Hát nem kis malőr!

A lényeg azonban a másik oldalon történt. A 46. percben Riedl labdája átszállt a védők felett, Potemkin komótosan levette, és ballal bebombázta a bal alsó sarokba (3-0).

Remekül szórakozott a közönség a második félidőben is. Formás játék, sok-sok futás, újabb gólok reménye jellemezte a hazaiak futballját. (Üzenet az otthon maradottaknak: Figyelem, focirajongók! Dunaújvárosban manapság valami történik a futball terén!) Merthogy a 66. percben volt az első helyzete az ellenfélnek, és ez sokat mond. Ekkor Timár fejelt fölé.

A 73. percben kiállítás miatt - Burkus búcsúzott idő előtt - megfogyatkozott óváriak összecsuklottak. Előbb Hoffmann, majd Riedl vágta a labdát a kapusba, és a 82. percben Hoffmann emelt át a kapuson (4-0). Három perc múlva megint ő kapásból a léc alá lőtt (5-0). Azután már mindenki gólt akart rúgni. Ennek köszönhető, hogy egy esetben alig volt hazai játékos a saját térfelén, így Rompos József a jobb sarokba lőtte a becsületgólt (5-1). Ezt azután feledtette a hatodik Kohász-találat. Kezezés miatt újabb büntető, amelynek elrúgását már nem engedte másnak az újdonsült csapatkapitány, Micskó Márk. Be is vágta a jobb sarokba (6-1).

Nagyszerű játékkal szerzett örömet ezúttal a Kohász szurkolóinak. Valahogy ilyen élmények szórakoztatják és csalják ki a nézőt a pályára. Azzal együtt, hogy még messze a vége, s nem használhatjuk el máris unalomig a dicsérő jelzőket, ez mégiscsak remek volt.

Ivan Katalinics: - Megérdemelten nyertünk. A hat gólunkon kívül többet is rúghattunk volna. Az ellenfél nyiltan játszott, és ez kedvezett nekünk.

Soós Imre: - Még tizenegyesből sem tudtunk betalálni az első félidőben. A kiállítás után szétesett a csapatom.

A lényeg: nagy önbizalommal, és győzelmi hittel lépett a pályára a piros mezes hazai gárda.

D. Kohász - Mosonmagyaróvár 6-1 (3-0)Dunaferr Stadion, 800 néző. Vezette: Bodac.

D. Kohász: Baranyai - Nagy A. (Szauter a 70. percben), Kozul, Ghéczy, Pénzes (Grósz a 11. percben) - Simon, Tóth, Micskó - Riedl, Miro - Potemkin (Hoffmann a 60. percben). Edző: Ivan Katalinics.

Mosonmagyaróvár: Antal - Burkus, Kovács Sz., Pint, Pálla - Kertész (Rompos J. a 65. percben) Csintalan, Horváth A. (Rompos R. a 45. percben), Szabó L. (Timár a 65. percben) - Schafranek, Laki. Edző: Soós Imre.

Romposékon kívül még egy valaha dunaújvárosi fiatal, Szabó Gergely is a vendégek kispadján ült.

A lehető legjobban indult a mérkőzés a Kohász szempontjából. Riedl ívelhette a hatodik percben szögletből középre a labdát, amit Nagy Attila remekül csúsztatott a jobb sarokba (1-0). (Megjegyzendő, hogy egyre több fejesgólt szerez a csapat mostanában.)

A 11. percben nem a vendégek ijesztettek rá a hazai publikumra. Egészen más történt. Pénzes komolyan megsérült. Mentőautó vitte a kórházbn, s emiatt hat percig állt a játék. (Később megtudtuk, szerencsére nagyobb volt a megdöbbenés, mint kellett volna. A dunaújvárosi játékost nem műtötték meg, mert a kifordult térdkalácsát sikerült visszatenni a helyére.) Ám sokáig úgy látszott, ez a kényszerű intermezzó megzavarta a Kohász játékát. Különösen a védelem vált bizonytalanná. A 28. percben azonban ismét felhördült a közönség. Ragyogó Potemkin-Micskó támadás végén Miro kapuson átemelt labdája elgurult a kapufa mellett. Visszazökkent a Kohász a rendes kerékvágásba. Potemkin rúgott egy dörgő kapufát, de a 40. percben már kapitulálni kényszerült csapata legjobbja, Antal László kapus. Nagy Attila visszadta a gólpasszt Riedl Józsefnek, aki a hórihorgas védőket becsapva a bal sarokba fejelt (2-0).

Érezni lehetett a levegőben, hogy ezen a szombati napon ünnepi játékot láthatnak a focit szerető dunaújvárosiak. Ezért kimondottan ünneprontásnak számított a 42. perc, amikor az együtt futó Kozul- Schafranek páros vendégtagja megbotlott a Kohász szerb játékosában. Bodac Tibor tizenegyest ítélt.

És a hazaiak fiatal kapusa, Baranyai István megfogta Kertész büntetőjét. Mi több! Rögtön ezután Schafranek bombáját védte nagy bravúrral. A dunaújvárosiak örömébe egyedül Bodac sípmester rondított bele, akiről később az is kiderült: nyilván hiányzott a képző iskolában azon az órán, amikor a szögletrúgást oktatták. Másképp hogy történhetett volna meg az a példátlan eset, hogy a sarokrúgást elvégző vendégjátékos saját magát szökteti a játékvezető beleegyező tekintetével kísérve. Hát nem kis malőr!

A lényeg azonban a másik oldalon történt. A 46. percben Riedl labdája átszállt a védők felett, Potemkin komótosan levette, és ballal bebombázta a bal alsó sarokba (3-0).

Remekül szórakozott a közönség a második félidőben is. Formás játék, sok-sok futás, újabb gólok reménye jellemezte a hazaiak futballját. (Üzenet az otthon maradottaknak: Figyelem, focirajongók! Dunaújvárosban manapság valami történik a futball terén!) Merthogy a 66. percben volt az első helyzete az ellenfélnek, és ez sokat mond. Ekkor Timár fejelt fölé.

A 73. percben kiállítás miatt - Burkus búcsúzott idő előtt - megfogyatkozott óváriak összecsuklottak. Előbb Hoffmann, majd Riedl vágta a labdát a kapusba, és a 82. percben Hoffmann emelt át a kapuson (4-0). Három perc múlva megint ő kapásból a léc alá lőtt (5-0). Azután már mindenki gólt akart rúgni. Ennek köszönhető, hogy egy esetben alig volt hazai játékos a saját térfelén, így Rompos József a jobb sarokba lőtte a becsületgólt (5-1). Ezt azután feledtette a hatodik Kohász-találat. Kezezés miatt újabb büntető, amelynek elrúgását már nem engedte másnak az újdonsült csapatkapitány, Micskó Márk. Be is vágta a jobb sarokba (6-1).

Nagyszerű játékkal szerzett örömet ezúttal a Kohász szurkolóinak. Valahogy ilyen élmények szórakoztatják és csalják ki a nézőt a pályára. Azzal együtt, hogy még messze a vége, s nem használhatjuk el máris unalomig a dicsérő jelzőket, ez mégiscsak remek volt.

Ivan Katalinics: - Megérdemelten nyertünk. A hat gólunkon kívül többet is rúghattunk volna. Az ellenfél nyiltan játszott, és ez kedvezett nekünk.

Soós Imre: - Még tizenegyesből sem tudtunk betalálni az első félidőben. A kiállítás után szétesett a csapatom.

A lényeg: nagy önbizalommal, és győzelmi hittel lépett a pályára a piros mezes hazai gárda.

D. Kohász - Mosonmagyaróvár 6-1 (3-0)Dunaferr Stadion, 800 néző. Vezette: Bodac.

D. Kohász: Baranyai - Nagy A. (Szauter a 70. percben), Kozul, Ghéczy, Pénzes (Grósz a 11. percben) - Simon, Tóth, Micskó - Riedl, Miro - Potemkin (Hoffmann a 60. percben). Edző: Ivan Katalinics.

Mosonmagyaróvár: Antal - Burkus, Kovács Sz., Pint, Pálla - Kertész (Rompos J. a 65. percben) Csintalan, Horváth A. (Rompos R. a 45. percben), Szabó L. (Timár a 65. percben) - Schafranek, L