Zsiga Gyula büszke arra, hogy Raduloviccsal dolgozott

- Valóban szerencsés vagyok. Módomban állt olyan világnagysággal dolgozni, mint Radulovics Bojana. Mert ő valóban az volt. De hogy azzá lett, abban talán nekem is volt egy kis szerepem. Az egész csapat kapott tőle, és mi is adtunk neki. A játékosok, edzők, a vezetők egy célért, egy nagy sikerért küzdöttek. Most is jó szívvel gondolok a Bokival eltöltött évekre, és sajnálom, hogy nem lehetek ott a búcsúztatóján. Az FTC-PLERREL, a férficsapatommal Cipruson játszunk KEK-mérkőzést.

- Ez tényleg sajnálatos. De ugorjunk vissza a kezdetekhez! Mikor látta meg Bojanában az isteni szikrát, azt, hogy ő egyszer nagy játékos lesz?

- Még Zalaegerszegen, a Caolában játszott, én pedig a Vasas edzője voltam. Már akkor látszott: belőle valóban klasszis lehet. Majd kilencvenhatban Dunaújvárosba kerültem. A nyár elején Cipruson vettünk részt egy tornán. Ez megalapozta a későbbi együttlétünket. A tornát megnyertük, de a lényeg: egy nagyszerű közösség alakulgatott kiváló kézilabdázókból. Boki nálam állandó csapattaggá vált. A következő bajnokságban, amikor mindent hibátlanul megnyertünk, Radulovics meghatározó szerepet töltött be a játékban.

- Fantasztikus társaság volt, amely kiváló emberkeből állt...

- Együtt éltek a pályán, a pályán kívül. Boki mindenkivel jó kapcsolatot ápolt, de tudott mérgelődni is, például, amikor nagy terhelést kapott. Utólag annyit mondott: Gyula meghajtott minket, de tudom, miért tette. Elfogadta, mert ő mindig a legjobb akart lenni. Ha hibázott, azonnal igyekezett javítani.

- Ezerszer láttuk, de mégis: milyen kézilabdát játszott Radulovics Bojana?

- Fantasztikus lövőerővel rendelkezett. A konditeremben összerogyott a nagyobb súlyok alatt. Ezért is csodálkoztunk: hát akkor honnan az erő, amikor kapura dob? Gyors technikával, cselezőképessséggel kézilabdázott, mindene volt a góllövés. Hatékonyan nem tudott védekezni, pedig akart. Ez nem az ő műfaja volt.

- Ezek egy szenzációs játékos jellemzői, aki a pályája végén is segített csapatának. De még valami nagyon fontosat nem említettünk...

- Tudom, mire gondol. Ahhoz, hogy őt kétszer megválasztották a világ legjobbjának, abban a mentalitása segítette. Nem véletlenül neveztük őt partizánnak. Sérülten, fájós tagokkal is vállalta a mérkőzést, mert csakis a győzelem érdekelte. Keményen rászólt arra, aki nem tette oda magát. De ez ritkán fordult elő. Inkább a játékban is mindig segítette, és vitte előre a társait. Büszke vagyok arra, hogy együtt dolgozhattam vele. Jó egészséget kívánok neki. Köszönet a sok sikerért, a boldog pillanatokért, Boki!