Tíz perc hiányzott

Kiss Szilárd a hazai szakvezető pedig abban bízott, hogy nem ismétlődnek meg a Fehérváron elkövetett durva hibák csapata játékában. És nagyot harcolva, fegyelmezetten kézilabdáznak majd játékosai.

A mester elégedett is lehetett csapata kezdésével, mert jól védekeztek, és labdaszerzés után pedig eredményesen rohantak a kapu felé. Vette a lapot a közönség. Ütemes taps és a megszokott Újváros! buzdítás adott jó hangulatot a játékhoz. Két-három góllal vezetett a Dunaújvárosi REK együttese, de a félidő végére csak egy maradt (17-16).

A második játékrész elején is volt oka Köstnernek dühöngeni, mert a hazaiak nagyszerűen kezdtek. Előnyük nőtt, egészen 21-17-ig. Majd hazai gólszünet következett meddő erőlködés következtében. Az ötvenedik perctől néhány eladott labda, ziccerek kimaradása, a támadásban a tanácstalanság elég volt arra, hogy a Loki gyorsan háromgólos vezetést szerezzen (26-29). Láthatóan zavarodottság jellemezte az utolsó perceket, Ferling hetest rontott, és a majd kétméteres Kiss Éva kapus játszva hárította a magas labdákat. Talán nemcsak fejben, de fizikailag is elfáradt a hajrára a Dunaújvárosi REK. Tehát az utolsó, mondjuk, tíz perc mindent eldöntött. Szomorú, hiszen ebben a mérkőzésben benne volt a dunaújvárosiak győzelme is, de ezúttal nem volt vezére a csapatnak. Kétségtelen: amíg a hazai gárda két-három cserével kénytelen végigjátszani egy találkozót, addig a debreceniek kispadján olyanok ültek, mint a sokszoros válogatott Borbás, és mellette egy komplett csapat. (Azért nagy tisztelettel megkérdezhető: egy-két dunaújvárosi fiatal cserejátékos nem érdemelne több lehetőséget a játékra?)

Persze kesergésre nincs idő, mert a csapat legközelebb a Fradihoz utazik, majd érkezik a váci együttes. Nincs más: ki kell egyenesedni !