Örömkézilabdával

Az első támadás végén máris megszólalt a magnón a gyermekhang: Jó estét kívánok! Ez ugyanis azt jelentette, hogy Gáspár beköszöntött a vendégek kapujába. Ezt követően is potyogtak a gólok. A nagyszerűen védekező hazai csapat a kissé megilletődött újbudaiakkal szemben jelentős előnyt szerzett. Közben beállt Vadász Ildikó ifista játékos, akit Kiss Szilárd mester jutalomból ültetett le az első csapat kispadjára. Csak a gólkülönbség volt kérdéses. Kettős emberhátrányban is gólt dobott a Dunaújváros, miközben Vig Vivien hetest hárított. Szebbnél szebb támadásokat, villámgyors lerohanásokat láthattunk Ferlingéktől. Érződött a hazaiak játékán, hogy nagyon élvezik a kézilabdát. A nézőtér is jól szórakozott, látszott, hogy a válogatott Világkupa-szereplése miatti szünet előtti utolsó mérkőzést nagyon komolyan veszik a Dunaújváros sztárjátékosai és a becserélt fiatalok is.

A második félidőben szinte sziporkáztak a hazaiak, egyre nagyobb lett az előny, így Kiss Szilárd, a dunaújvárosiak mestere fokozatosan küldte pályára a játékosait. Így most azok is kevették részüket a sikerből, akik korábban kevesebb időt tölthettek a pályán. Különösen Jókai Nóra kapott nagy tapsot, amikor beállt, mivel ő sérüléséből tért vissza. A DNKKSE igazi örömjátékot produkált, így nem véletlenül zúgott fel a csarnokban az Újra itt van a nagy csapat kezdetű dal.