A rácalmási diákok gyönyörű tájakon jártak az idei tábor alatt is

A Bükk hazánk egyik rekorder tájegysége a legnagyobb átlagmagasságú, több csúcsa (a kövek ) emelkedik 900 méter fölé, keretezve gyönyörű fennsíkját; karsztos-túlnyomórészt mészkőhegység, 853 részben feltárt barlanggal, közel 100.000 hektáros egybefüggő erdőtömbbel a hegység északi részén található Parasznya és Varbó települések közelében Fónagyságon volt a szálláshelyünk az Északerdő kissé alpesi jellegű erdei iskolájának átalakított erdészházában.

A vándortábor különlegessége abban rejlik, hogy bár tematikus tábor, tehát a programelemeket átszövi a túrázás nem egy területre helyezi a hangsúlyt, hanem a maga komplexitásában a néprajztól a sziklamászáson, kalandparkon át a bányalátogatásig a földrajzi és társadalmi környezet számtalan területét felölelve a célokat gyalogos erdei túrákkal megközelítve éri el, ezen túl, magunk szervezzük szállásainkat, programjainkat, általában magunk főzünk, és mindenki életkorának megfelelően kiveszi részét a tábori munkában

Első napon viszontagságos utazásunk végeztével a hegyi-falucska egyéb nevezetességeit is feltárva egy 3 kilométer erdei sétával értük el táborhelyünket, az elhelyezkedés és értékelés, valamint a játékindító után éjszakai bátorságpróbával zártuk a napot. Egy-egy útvonal bejárásakor a gyerekeink csoportosan egy komplett az egész útvonal felfedeztetésére kiterjedő feladatcsomagot oldanak meg. Játékos formában versenyeznek, többek között így tárjuk fel az adott tájegység természeti, kulturális, történelmi érdekességeit. Másnap egy 600 méteres szintkülönbséggel nehezített összességében 19 kilométeres túrával Ortástetőn át értük el a Csanyik-völgyet, ahol a Miskolci állatparkot látogattuk meg. Kedden a szintén kemény túra célja a Garadna völgy, a Fazola őskohó Újmassán, a gépkiállítás, kovácsműhely és a kohászati múzeum, amit szakavatott muzeológus kalauzolásával ismerhettünk meg. Utunkat a romantikus kisvasutazás és a szakadó eső keretezte.

Steiner Gréta megtalálta a csokit verseny közben

Szerdán a Varbói Kalandparkban tombolhatta ki maradék erejét csapatunk. Délután hagyományos játékos vetélkedő keretében felavattuk újoncainkat, jókat és rengeteget nevettünk, játszottunk. Közben ismerkedtünk a tanösvénnyel és a remekül felszerelt kiállító tanteremmel.

Negyedik napon hosszú kimerítő túrával értük el kitűzött célunkat, odaútban kis sziklamászással jutottunk fel a Szeleta-tetőn át a Szeleta-barlanghoz, az ebédet az ősember barlangnál elköltve folytattuk utunkat Lillafüredre, ahol az Anna-barlang látogatása után a turisztikai központ nevezetességeit tártuk fel. A gyerekek a régészeti anyagok másolatait saját kézben tanulmányozhatták, de ismerkedhettek rövid filmeken a Bükki Nemzeti Park feladataival, alapításának körülményeiről és a természetvédelmi értékekről kaptak bővebb információt.

A tábor lakóit láthatják nyomolvasás közben, középen a táborvezető pedagógus, Márta István

Visszaútban némi kisvasutazás sem ártott a remegő lábaknak azután az időjárás miatt kényszerű buszozás következet a Miskolc-, Lyukóvölgy-, Lyukóbánya, Barossakna útvonalon. A környék bányászati-, ipartörténeti emlékhely is. Itt található a jelenleg két végén berobbantott, leghosszabb, felszín közeli bányavasúti alagútja. A hajdan jobb napokat látott gyönyörű üdülőövezetek, kertes szuburbiák, most több kilométeren át lesújtó képet mutatnak. Egyedül a nemrég átadott, őrzött, közösségi ház emelkedik ki környezetéből. 36 fős kis csapatunk, miközben akaratlanul szembesült a mélyszegénység tapintható problémáival, áthaladtában jelentősen árnyalta a környék etnikai, kulturális színezetét.

Másnap meglepetésemre a Selyemréti fürdőprogram helyett a gyerekek a számháborút választották, amiről utólag derült ki remek döntés volt.

Szombaton a Bükk egyik csúcsa a 764 méter magas Örvénykő és az ott található Jókai-emlékmű volt az egész napos túra célja, közben ismerkedhettünk az erdész-gombászok hatalmas zsákmányaival, érdekes kiselőadást hallgatva az erdei gombák elkészítéséről. Örvénykőről tiszta időben gyönyörű kilátás nyílik a Bükktől északra elterülő vidékre, kis szerencsével a Magas-Tátra csúcsai is jól látszanak. Ám a csúcstól párszáz méterre olyan vihar kapott el minket, hogy visszafordítottam a csapatot mielőtt a villámoknak kitett sziklás terepre kiértünk volna, ennek ellenére a gyerekek énekeltek a szakadó esőben, ami idővel szépen el is állt Mint általában minden este tábortűzzel hangulatos szalonnasütéssel, búcsúztunk Fónagyságtól.

Utolsó napunk délelőttjén Miskolc nevezetességeivel ismerkedtünk, majd meglátogattuk a Hermann Ottó Múzeum nyitva tartó részeit is; a program végeztével kora este értünk haza.

A kisvasúton is utaztak a Jankovich diákjai, ami nagy élmény volt számukra. Az alsó fotó előterében Vad Zsombor kandikál ki az ablakon

Összességében egy rendkívül eredményes, az időjárás miatt nehéz tábort teljesítettünk, a városi távokkal együtt a megtett távolság 68 kilométer volt, a megőrzendő emlékek, a begyűjtött tapasztalatok, érzések, kapcsolatok pedig életre szólnak

Mint megannyiszor köszönet illeti mindazokat, akik segítették táborunkat, a felnőtt segítőknek, az ifiknek a támogatóknak, hiszen minden élelmiszer, kötszer, vagy bármely más támogatás miatt megtakarított forint, a programokra fordítva színesíti, változatosabbá teszi a vándortábor életét. Külön köszönet városunk polgármesterének, Schrick Istvánnak és a képviselőtestületnek!