Az olajfűz-karó életre kelt

Ez amolyan "férfias" kert, állapítja meg a házigazda, Kohut Mihály, mondván, nem arra törekszik, hogy mindig legyen nála virágzó látnivaló. Férfias? Talán, hiszen általában az asszonyok ültetnek folyton új, meg új egynyári növényeket. Én praktikusnak, letisztultnak mondanám ezt a kertet,  hiszen Kohut Mihály gyakorlatias szemlélettel és jó formaérzékkel alakította ki a tereket: a zöld pázsit sima felületét egy-egy szép formájú növénycsoport teszi izgalmassá. De a gazda a véletlen hozta megoldásokat is kedveli. Ezt egy-egy sárga "tányérú" napraforgó jelzi.

Kohuték szívesen etetik a madarakat, és az eleségül kínált magok olykor kikelnek. A kosztosok védelmében a szivarfa  törzsét a levágott, elszáradt japánfűvel burkolták, hogy zörgése elijessze a macskákat, "akik" nagy madár-vadászok. Az egyik, Cili a kerti tó partján is szívesen üldögél és a vízbe bámul. Nem a csodálatos tavirózsákban gyönyörködik: halászik. A terület egyik leghangulatosabb része kétségkívül a tó: Kohut Mihály szerint víz nélkül nincs is igazi kert. A tó partján szép nőalak szobra fokozza az idillt:  Csikász Imre bronz alkotása a Margitszigeten látható, ez a szobor gipszmintája. A kertész  művészetbarát is, sőt, maga is fest. Megkapó látvány a zöld füvön a hatalmas, megmunkálatlan, gránitkő is: svédországi barát ajándékaként került ide, az unokák szívesen másznak rá.

A zöld hátteret körben a ciprusok adják, a növények eltakarják a szerkezeteket: például a fű gondozásához nélkülözhetetlen öntözőberendezést. 

Kohut Mihály azt mondja: számára a kertészkedés nem "munka", szeret ezzel bíbelődni. Igaz, amikor 18 évvel ezelőtt Mohára költöztek, először japán kertet akart: ezt igazolja az előkert is, a gondosan nyírt fákkal, bokrokkal. Ami a növények összeválogatását illeti: van, ami a kertészetből való. De a legtöbb virág olyan, amely elszórja a magját, és aztán újra kikel. Akad növény, amelyet meg a vadon növők közül választott. Izgalmas története van egy szép olajfűznek (ami valójában bokor, csak megpróbál fává nőni). Kohut Mihály levágott valahol egy karót, amit a rózsák támasztékául akart használni. S lám, a karó kihajtott, szép bokorrá nőtt, amit a gazda gondosan nyír, formál.

A kert is ugyanígy, folyton formálódik: alakítja a kertész, aki láthatóan örül, ha látja a látogatók elismerő pillantását.