Lóki Judit a természet színeit adja vissza a vásznon

- Miért és mikor kezdett el festeni?

- Gyermekkoromban nagyon szerettem rajzolni, Anyukám sokat foglalkozott velem, sok délutánt átrajzoltunk, nagyon jó kézügyessége volt. Emlékkönyvbe rajzoltam, vagy csapatnaplót illusztráltam, mindig megtaláltam a módját, annak, hogy rajzoljak egy kicsit. Felnőttként, mikor már nagyobb lett a lányom és több szabadidőm lett, elkezdtem a festészettel foglalkozni. Bár előtte is kacérkodtam vele, de nem volt olyan személy, aki segített volna, egyedül meg nem mertem elkezdeni.

- Ki segített végül?

- 2011-ben ismerkedtem meg Nógrádi Katalin festő- és grafikusművészt, aki akkor költözött haza Németországból. Adonyba jártam a festő kurzusaira. Több, általa szervezett festőkurzuson is részt vettem. 2012-ben Őcsényben, 2013-ban pedig Abaligeten, ahol egy csendéletfestő és egy tájképfestő kurzust is szervezett. Ma már mondhatom, hogy az életem részévé vált a festés és próbálom a lehető legjobban elsajátítani a tőle látottakat. Ő kezdett el velem foglalkozni, megmutatta a festés alapjait és a szakmai fogásokat. Mind a mai napig járok a festő körbe élményfestésre. Ezeken a napokon legalább biztosan festek, hiszen sajnos már nem sok időm van rá. Szeretek oda járni, mert nagyon jó a közösség.

- A klasszikus Nógrádi témákat festi Ön is, mint tájkép és csendélet?

- Igen, ezek nagyon tetszenek. A természet szépségének a megfestése, a fények és hangulatok ábrázolása örömmel tölt el, a csendéletbe pedig jobban bele tudok merülni, ahhoz több idő kell. Előfordul, hogy pár nap után egy kész festményt elő véve, már mást látok benne, így átfestek bizonyos elemeket. De festés közben is alakul a kép az eredeti elgondoláshoz képest, van, amit jobban kiemelek, míg mást kevésbé. Nagyon szeretem az élénk színeket, a pasztellszíneknél erősebbeket használok. Azt mondják, hogy a festményeimet meg lehet ismerni a színeimről. A természetben is olyan csodás színek és árnyalatok vannak, hogy nem is gondolná az ember, hogy létezik ilyen. Én ezt szeretem visszaadni a vásznon.

- Sokadik önálló kiállításán van már túl.

- 2013 óta állítom ki a képeimet önállóan, de voltak már az adonyi festő is közös kiállítások. Kedden nyílt meg Perkátán a Győri- kastélyban a legújabb kiállításom, ami a részt vevők szerint nagyon jóra sikerült.

- Sok művésznél láttam már, hogy az internetes közösségi oldalakat felhasználva népszerűsítik a műveiket.

- A kiállított képeim csak egy kis számú közönséghez jutnak el. A világháló pedig lehetőséget ad arra, hogy szélesebb körben is megismerhessék a festményeimet. Elég nehéz úgy fényképezni őket, hogy minél jobban visszaadják az eredeti színeket, így természetesen ez nem ad olyan élményt, mint a valódi festmény, de a művészetet kedvelők így is örömmel fogadják.

- Mi lesz a sorsa a festményeknek?

- Sokat eladok közülük, vagy elajándékozok, de jótékony célra is ajánlottam már fel alkotásomat.

- A vevőközönség mi alapján választ a festményei közül, a művészi érték, vagy az esztétikum dönt?

- Bár nagyon sok festményem zsűrizett, úgy vettem észre, a vevők inkább a téma alapján választanak. Ha megmozgatja őket egy festmény, szép élményeket ad, gyönyörködtet, jó a léleknek, akkor szívesen látják otthon a szoba falán is.

- Úgy tudom Dáma Nógrádi Katalin is zsűrizi a képeket.

- Igen, de Ő nagyon szigorú és csak szakmai alapon minősít egy képet. Nála nincs protekció.

- Nem is ezért mondtam, hanem a minőség miatt.

- Igen, nála ez az első és legfontosabb szempont. A festő körben is meg szokta mondani, ha valamit át kell festeni. Hálás vagyok, hogy nála tanulhattam.

- Van hova fejlődni még?

- Természetesen! A terveim közt szerepel a portréfestés profi szintű elsajátítása, de kacérkodom a falfestéssel is. Most pedig egy teljesen új témákat kezdtem el festeni. Nyuszit, elefántot és állatkákat festek. Június 14-én, azaz két napja született meg a kis unokám és a szobája falát fogják díszíteni ezek a kedves kis festmények.

Lóki Judit

Szabadszálláson született 1966-ban. 1985-ig Solton élt, majd Dunaújvárosba költözött és azóta is itt él.

Az első önálló kiállítása 2012-ben Solton a Vécsey Károly Művelődési Központban volt. 2013-ban egy jótékonysági árverésen és kiállításon vett részt Adonyban, ahol egy festménye gazdára is talált. Még ebben az évben az iváncsai Művészeti Óvodában is láthatók voltak a képei és felvételt nyert a Batsányi-Cserhát Művész Kör tagjai közé. Az utóbbi években kiállítása volt a pécsi Vasutas Művelődési Házban, a pécsi Origó Házban, a dunaújvárosi Sándor Frigyes Zeneiskolában is. Közös kiállítás keretén belül több alkotását is láthatták az érdeklődők a dunaújvárosi Pannon Oktatási Központ magángimnáziumában, valamint Adonyban.

2013 óta tagja a Batsányi-Cserhát Művész Körnek, minden évben részt vesz a kör pályázatain. Nyert már Art Arany díjat, Aranyecset díjat, Radnóti emlékdíjat és Arany Nívódíjat is.

A művész kör zsűrije több képét is kiválónak értékelte. Képeivel eredményesen vett részt több nemzetközi versenyen, ahol közönségdíjjal és különdíjakkal is jutalmazták.

2018-tól tagja és művészeti vezetője a székesfehérvári Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületének.