Horváth Béla tabudöntögető előadása

A Munkásművelődési Központ emeleti színháztermében zajló előadássorozat nem titkoltan akar egyrészt a hetvenes években még létező tudományos sorozat folytatása, másrészt a nemzetközi hírű TED előadások helyi megfelelője lenni, zászlójára tűzve minden olyan témát, ami szebbé, jobbá élhetőbbé teszi a világot. Horváth Béla immár harmadszor állt a közönség elé, ám ezúttal nem a magyarság őstörténetét boncolgatta. Ha a maroknyi hallgató nem tájékozódott volna, akkor is azonmód világossá válhatott számukra, időben hol járunk, hisz az előadó tógában jelent meg. Miután kezdésként Ivády Anita fuvolajátéka idézte meg a hellén kor hangulatát, rögvest le is szögezte, ha a házigazda a rend szerint járt volna el, akkor ő most megválasztatná magát borkirálynak, és vedelnénk reggelig. De mivel nincs vegyített (vizezett) bor, ezért maradt az előadásnál, amelyben (sommásan és innen nézve) a súlyos betegségben szenvedő, a nőket félállati sorban tartó ókori görög társadalomról beszélt.

Persze mindezt alaposan kibontotta, példákkal, történetekkel támasztotta alá. Kissé talán sokkoló is lehetett a prüdéria paravánja mögé búvó többségnek, hogy a görögök cseppet sem voltak szégyenlősek. Olyannyira, hogy erotikus fantáziájukat és szokásaikat szobrokon, vázarajzokon is rögzítették. A Phallophoriákon méteres faragott hímtagokat vittek a felvonuló nők, a köztéri szobrokon pedig a férfiaktok deréktáját köpenytartónak is jól használható kitüremkedések díszítették. A testgyakorlásokról – melyek természetesen meztelenül zajlottak – ki voltak tiltva a nők, kivéve a szűz lányokat. A földszűkében és létbizonytalanságban élő görögöknél a család, a gyerek fontos szerepet játszott, amiben furcsa ellentmondás, hogy a „felesleges" lánygyermekeket sorsukra hagyva kitették csecsemőkorukban a városon kívülre. Mindellett feleségeiket elzárva tartották. A tisztességes nő otthon sző. Őket nem is nagyon látogatták férjeik, annál inkább az elit prostituált heteirákat, és a kikötői pórnékat. No meg a gümnaszionokat, ahol a fiatal fiúk meztelenül tornáztak, így az idősebb polgárok kiválaszthatták nekik tetsző magántanulóikat. Mai szemmel megdöbbentő, de a magasabb rendű szerelmet csak férfiak és fiúk között tudták elképzelni. Periklészt megvetették, hiszen minden reggel az ajtóban megcsókolta feleségét. E rendkívül szabados országban éppoly elfogadott volt a nők egymás iránti szerelme, mint a zoofilia (mindközönségesen: az emberek és állatok közötti nemi élet) – derült ki mindez Horváth Béla tabudöntögető előadásából.