A szürke eminenciás

- Hogy került aktív résztvevőként a kultúra közelébe?

- A muzsika kapcsán, hiszen az egykor volt Albatross együttesben én is játszottam az Ifjúsági Parkban. Ez egy nagyon érdekes és jó időszaka volt a városnak. A park, amit hárman szerveztünk, tíz éven keresztül nagyon jól működött a Bartók keretein belül. Hetente háromszor működött a park, de úgy, hogy hétköznap négyszázan voltak, hétvégeken pedig nyolcszáz-ezer látogatóval. Akkor valahogy más volt a légkör, soha nem volt gondunk a rendőrséggel például. És mindez nem a KISZ keretein belül. Aztán a disco-korszak kezdetén, amikor elindultak az Arany Csillag bárban a rendezvények, szép lassan véget ért.

- A folytatás is zene?

- Igen. Amikor vége lett, akkor Gárdai Gyurival és Grábics Gabival diszkót csináltunk. Akkor jött a Gastroblues Fesztivál ötlete is, amit mikor Gyuri elköltözött Paksra, a város felkarolt, így működhet immár tizenöt éve. Kezdettől részt vettem ennek a szervezésében is.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Hogy került aktív résztvevőként a kultúra közelébe?

- A muzsika kapcsán, hiszen az egykor volt Albatross együttesben én is játszottam az Ifjúsági Parkban. Ez egy nagyon érdekes és jó időszaka volt a városnak. A park, amit hárman szerveztünk, tíz éven keresztül nagyon jól működött a Bartók keretein belül. Hetente háromszor működött a park, de úgy, hogy hétköznap négyszázan voltak, hétvégeken pedig nyolcszáz-ezer látogatóval. Akkor valahogy más volt a légkör, soha nem volt gondunk a rendőrséggel például. És mindez nem a KISZ keretein belül. Aztán a disco-korszak kezdetén, amikor elindultak az Arany Csillag bárban a rendezvények, szép lassan véget ért.

- A folytatás is zene?

- Igen. Amikor vége lett, akkor Gárdai Gyurival és Grábics Gabival diszkót csináltunk. Akkor jött a Gastroblues Fesztivál ötlete is, amit mikor Gyuri elköltözött Paksra, a város felkarolt, így működhet immár tizenöt éve. Kezdettől részt vettem ennek a szervezésében is.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Hogy került aktív résztvevőként a kultúra közelébe?

- A muzsika kapcsán, hiszen az egykor volt Albatross együttesben én is játszottam az Ifjúsági Parkban. Ez egy nagyon érdekes és jó időszaka volt a városnak. A park, amit hárman szerveztünk, tíz éven keresztül nagyon jól működött a Bartók keretein belül. Hetente háromszor működött a park, de úgy, hogy hétköznap négyszázan voltak, hétvégeken pedig nyolcszáz-ezer látogatóval. Akkor valahogy más volt a légkör, soha nem volt gondunk a rendőrséggel például. És mindez nem a KISZ keretein belül. Aztán a disco-korszak kezdetén, amikor elindultak az Arany Csillag bárban a rendezvények, szép lassan véget ért.

- A folytatás is zene?

- Igen. Amikor vége lett, akkor Gárdai Gyurival és Grábics Gabival diszkót csináltunk. Akkor jött a Gastroblues Fesztivál ötlete is, amit mikor Gyuri elköltözött Paksra, a város felkarolt, így működhet immár tizenöt éve. Kezdettől részt vettem ennek a szervezésében is.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Hogy került aktív résztvevőként a kultúra közelébe?

- A muzsika kapcsán, hiszen az egykor volt Albatross együttesben én is játszottam az Ifjúsági Parkban. Ez egy nagyon érdekes és jó időszaka volt a városnak. A park, amit hárman szerveztünk, tíz éven keresztül nagyon jól működött a Bartók keretein belül. Hetente háromszor működött a park, de úgy, hogy hétköznap négyszázan voltak, hétvégeken pedig nyolcszáz-ezer látogatóval. Akkor valahogy más volt a légkör, soha nem volt gondunk a rendőrséggel például. És mindez nem a KISZ keretein belül. Aztán a disco-korszak kezdetén, amikor elindultak az Arany Csillag bárban a rendezvények, szép lassan véget ért.

- A folytatás is zene?

- Igen. Amikor vége lett, akkor Gárdai Gyurival és Grábics Gabival diszkót csináltunk. Akkor jött a Gastroblues Fesztivál ötlete is, amit mikor Gyuri elköltözött Paksra, a város felkarolt, így működhet immár tizenöt éve. Kezdettől részt vettem ennek a szervezésében is.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Hogy került aktív résztvevőként a kultúra közelébe?

- A muzsika kapcsán, hiszen az egykor volt Albatross együttesben én is játszottam az Ifjúsági Parkban. Ez egy nagyon érdekes és jó időszaka volt a városnak. A park, amit hárman szerveztünk, tíz éven keresztül nagyon jól működött a Bartók keretein belül. Hetente háromszor működött a park, de úgy, hogy hétköznap négyszázan voltak, hétvégeken pedig nyolcszáz-ezer látogatóval. Akkor valahogy más volt a légkör, soha nem volt gondunk a rendőrséggel például. És mindez nem a KISZ keretein belül. Aztán a disco-korszak kezdetén, amikor elindultak az Arany Csillag bárban a rendezvények, szép lassan véget ért.

- A folytatás is zene?

- Igen. Amikor vége lett, akkor Gárdai Gyurival és Grábics Gabival diszkót csináltunk. Akkor jött a Gastroblues Fesztivál ötlete is, amit mikor Gyuri elköltözött Paksra, a város felkarolt, így működhet immár tizenöt éve. Kezdettől részt vettem ennek a szervezésében is.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- A muzsika kapcsán, hiszen az egykor volt Albatross együttesben én is játszottam az Ifjúsági Parkban. Ez egy nagyon érdekes és jó időszaka volt a városnak. A park, amit hárman szerveztünk, tíz éven keresztül nagyon jól működött a Bartók keretein belül. Hetente háromszor működött a park, de úgy, hogy hétköznap négyszázan voltak, hétvégeken pedig nyolcszáz-ezer látogatóval. Akkor valahogy más volt a légkör, soha nem volt gondunk a rendőrséggel például. És mindez nem a KISZ keretein belül. Aztán a disco-korszak kezdetén, amikor elindultak az Arany Csillag bárban a rendezvények, szép lassan véget ért.

- A folytatás is zene?

- Igen. Amikor vége lett, akkor Gárdai Gyurival és Grábics Gabival diszkót csináltunk. Akkor jött a Gastroblues Fesztivál ötlete is, amit mikor Gyuri elköltözött Paksra, a város felkarolt, így működhet immár tizenöt éve. Kezdettől részt vettem ennek a szervezésében is.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- A muzsika kapcsán, hiszen az egykor volt Albatross együttesben én is játszottam az Ifjúsági Parkban. Ez egy nagyon érdekes és jó időszaka volt a városnak. A park, amit hárman szerveztünk, tíz éven keresztül nagyon jól működött a Bartók keretein belül. Hetente háromszor működött a park, de úgy, hogy hétköznap négyszázan voltak, hétvégeken pedig nyolcszáz-ezer látogatóval. Akkor valahogy más volt a légkör, soha nem volt gondunk a rendőrséggel például. És mindez nem a KISZ keretein belül. Aztán a disco-korszak kezdetén, amikor elindultak az Arany Csillag bárban a rendezvények, szép lassan véget ért.

- A folytatás is zene?

- Igen. Amikor vége lett, akkor Gárdai Gyurival és Grábics Gabival diszkót csináltunk. Akkor jött a Gastroblues Fesztivál ötlete is, amit mikor Gyuri elköltözött Paksra, a város felkarolt, így működhet immár tizenöt éve. Kezdettől részt vettem ennek a szervezésében is.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- A folytatás is zene?

- Igen. Amikor vége lett, akkor Gárdai Gyurival és Grábics Gabival diszkót csináltunk. Akkor jött a Gastroblues Fesztivál ötlete is, amit mikor Gyuri elköltözött Paksra, a város felkarolt, így működhet immár tizenöt éve. Kezdettől részt vettem ennek a szervezésében is.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- A folytatás is zene?

- Igen. Amikor vége lett, akkor Gárdai Gyurival és Grábics Gabival diszkót csináltunk. Akkor jött a Gastroblues Fesztivál ötlete is, amit mikor Gyuri elköltözött Paksra, a város felkarolt, így működhet immár tizenöt éve. Kezdettől részt vettem ennek a szervezésében is.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- A folytatás is zene?

- Igen. Amikor vége lett, akkor Gárdai Gyurival és Grábics Gabival diszkót csináltunk. Akkor jött a Gastroblues Fesztivál ötlete is, amit mikor Gyuri elköltözött Paksra, a város felkarolt, így működhet immár tizenöt éve. Kezdettől részt vettem ennek a szervezésében is.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- A folytatás is zene?

- Igen. Amikor vége lett, akkor Gárdai Gyurival és Grábics Gabival diszkót csináltunk. Akkor jött a Gastroblues Fesztivál ötlete is, amit mikor Gyuri elköltözött Paksra, a város felkarolt, így működhet immár tizenöt éve. Kezdettől részt vettem ennek a szervezésében is.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Igen. Amikor vége lett, akkor Gárdai Gyurival és Grábics Gabival diszkót csináltunk. Akkor jött a Gastroblues Fesztivál ötlete is, amit mikor Gyuri elköltözött Paksra, a város felkarolt, így működhet immár tizenöt éve. Kezdettől részt vettem ennek a szervezésében is.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Igen. Amikor vége lett, akkor Gárdai Gyurival és Grábics Gabival diszkót csináltunk. Akkor jött a Gastroblues Fesztivál ötlete is, amit mikor Gyuri elköltözött Paksra, a város felkarolt, így működhet immár tizenöt éve. Kezdettől részt vettem ennek a szervezésében is.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Az A Csoporttal honnan a kapcsolat?

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Mindig én segítettem nekik. Ha egy kiállításra meghívót kellett készíteni, akkor megcsináltam barátságból, mert valamit segíteni kell. A paksi fesztivált is teljesen ingyen csináltuk. Nem mindig a pénzt kell nézni. A fiataloknak is szívesen segítek, természetesnek veszem, hogy segítenem kell. Nem a tenyeremet tartom.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Mit ad át tudásából az ACsoport tagjainak?

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Nem csak arról van szó, hogy megtanítjuk őket rajzolni, hiszen azt máshol is tanulhatják, hanem igyekszünk olyan szemléletet adni nekik az együtt eltöltött időben, amit igazán kamatoztathatnak. Még arra is megtanítottuk őket, hogyan kell kulturáltan bort inni, hogy tiszteljék a mögötte lévő munkát is. A művésztáborok lényege az együttlét. Nagyon sokat számít. Egymástól is tanulnak az emberek, egymás látásmódját megismerik, át tudjuk adni a tudást és a tapasztalatot. Erre jobb közeg nemigen van. Most látom, hogy ők ezt meg is becsülik. Mikor először odajött például a Kalácska Gábor, még semmit sem tudott, csak egyszerűen tehetséges volt. Ma pedig már a Képzőművészeti Egyetemre jár, és úgy néz ki, ő veszi át az A Csoport vezetését is. Van egy olyan fiatal mag, akik szívesen viszik tovább. Az a közösségi élmény, amit felhalmoztak, mindennél többet ér.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Nem zavarja, hogy mindig a háttérben marad?

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.

- Nem. Csak mostanában kezdem ráírni a nevem az általam tervezett borítókra. A háttérmunkát is meg kell becsülni. Rajtam nem változtat ez a díj sem, ugyanúgy fogom csinálni a dolgokat tovább. De nagyon jól esik.