Zsedrovits Enikő képeinek bűvös atmoszférája

Egy művész számára nem az a nehéz, hogy valami újat találjon ki, hanem az, hogy egy kézenfekvő témát tisztán, őszintén, giccs­mentesen ábrázoljon. Kevesen képesek erre, de Zsedrovits Enikő igen. Tegnap nyílt, Forgó című kiállításának képei azt mutatják be, hogyan képesek bizonyos dolgok állandóak maradni úgy, hogy körülöttük minden változik. Meghal, majd megújul. Képeinek két fő motívuma van, a fák és egy pingpongasztal. Egyiket az ember alkotta, másikat a természet, de ami közös bennük, hogy tűrik, vagy ahogy Rohonczy István megnyitó beszédében fogalmazott „panaszkodás nélkül” állják az idő múlását. Roho hozzátette, nagy bátorság kell ahhoz, trükkök és túlbonyolítás nélkül ilyen letisztultan, szépen és egyszerűen ábrázoljon valamit egy alkotó. Ahogy mondta, így mutatkozik meg igazán a lélek nagysága.

A nyitóbeszéd után Páhi-Fekete Noémi fotográfus gondolatai következtek. Ő azt mondta, Enikő képeinek atmoszférája kiszakít bennünket a hétköznapokból. Kiemelte, milyen nem mindennapi hatást képesek gyakorolni a fekete-fehér fotók. És valóban, az összes kép olyan, mintha saját akaratából lett volna fekete-fehér. A sötét, borongós, de a legkevésbé sem depresszív hangulatot Schneider Vilmos nagybőgőművész improvizációja csak fokozni tudta. Enikő elmesélte, hogy a művész a képek megtekintése után, az azok által keltett érzelmeit játszotta le az ilyen kiállítások közönségénél népesebb vendégseregnek.

A Forgó című fotókiállítás a Bartók kamaraszínházban tekinthető meg.