Rostási Nándor neve fogalom Dunaföldváron

Rostási Nándor több évtizedes, kiváló munkáját ismerték el

A 2013-ban alapított kitüntetés annak adományozható, aki hosszú ideig kimagaslóan sokat tett a város sportjáért, eredményesen tevékenykedett, és a sportélet szervezésében is kivette a részét. Rostási Nándor tökéletesen megfelel a feltételeknek. Mert a tanár úr azaz Rostási Öcsi, illetve Öcsi bácsi neve fogalom a városban. Az évtizedek alatt ezernél több gyereket időnként felnőtteket is ő tanított meg úszni a nyári tanfolyamokon. De a szíve csücske a kézilabda. Szerinte a sport és mozgás szeretete mindig a kisgyerekkorig nyúlik vissza.

Miért éppen kézilabda - tettük fel neki a kérdést. Annak idején a városközpontban lévő társasház udvarán 15-20 gyerek verődött össze, s minden különösebb szervezés, felnőtt közreműködése nélkül fociztunk, labdáztunk mindenütt. A családban a foci volt az igazi sport, de a házban lakott Pelsőczi András, Toja Bandi, aki elcsalt kézilabdázni. kezdi az emlékezést.

Rostási Nándor akkori testnevelője, Szászvári Józsefné ma is úgy emlékezik vissza, hogy Nándi kimagasló játékos volt, eredményei révén már 8. osztályban igazolt játékosa lett a Dunaföldvári Kézilabda Egyesület ifi csapatának. Ez a labdajáték hajdanán nagyon népszerű volt a településen és a megyében is.

- Amikor megnyertük a megye I-et, ide hívták Kolics Jánost, akinek irányításával eljutottunk az NB II-be, majd az NB I/B-be - avat be a kitüntetett a sikerfolyamatba. Közben persze gimnazista, majd pécsi főiskolás lett, megjárta a PEAC-ot is, de végzés után visszaigazolt, s elkezdett tanítani régi iskolájában, a Magyar László Gimnáziumban. A díjazott nemcsak sportolóként volt aktív, de testnevelőként is: kézilabda- és futballedző, az egykori DSTE szakvezetője, sok hangulatos kézilabda- és focikupa szervezője, lebonyolítója. Sok eredménye közül arra a lebüszkébb, hogy a gimnázium leány kézilabdacsapatával négy alkalommal jutott az országos döntőbe, azaz a legjobb tizenöt közé. Miközben mondja, most is kihúzza magát.

- Kemény edző volt, de minden percben mellettünk állt. Buzdított és összekovácsolt minket. Nagy volt az igazságérzete, és ezt ki is mutatta. Mi pedig tudtuk, bizonyítanunk kell. Ha rá gondoltunk, már azzal erősebbé váltunk - emlékezik egykori tanítványa, Jákli Tímea.

Bár a testnevelőnek jelenleg éppen azzal kell szembesülnie, hogy nincs csapata, hiszen az alakulóban lévő női szakosztály elviszi a hadra fogható lányokat. De örül is, hiszen ott több lehetőségük nyílik a fejlődésre.

Önmagáról beszélve említette a gyerekkor és a szülői háttér fontosságát. Az utóbbi években éppen ez változott meg, ezért morog Rostási tanár úr. A szülők autóval az iskola kapujáig szállítják a gyerekeket, meg féltik, hogy megizzadnak játék közben, így nem alakul ki bennük az egészséges mozgás belső igénye. Mozgásfejlettségük is sokkal alacsonyabb így, s 14 évesen nehéz megmozdítani őket. Aki sportolt valaha, annak a gyereke is fog tapasztalta a hosszú évek során. Személyes példával is tudja ezt bizonyítani, hiszen két lánya életében is meghatározó lett a mozgás: teniszeztek, majd Kaposváron úsztak, táncoltak, de ma felnőttként a lovaglás a nagy szerelem. Kisebbik lánya indul a Magyar Vágta futamaiban is, a nagyobbik pedig Svájcban dolgozik lovasként.

A szülők előtt mindig kérdés: egyéni vagy csapatjáték, tömeg vagy versenysport? Rostási Nándor, aki sok időt töltött a fiatalok szabadidős tevékenységének szervezésében, a csapatjáték és emellett voksol. De mozogni, mozogni. Élvezni a játékot, akárhány éves is az ember. Ezért hívta többször újra pályára régi csapattársait, vagy végzett diákjait, s ezért tervezi a Dudi Kupa felelevenítését.

Öcsit, Öcsi bácsit sokan ismerik és szeretik edzőként, testnevelőként, úszóoktatóként, sportszervezőként. De kedvelik remek humoráért, munkabírásáért, no meg finom főztjéért. Nélküle elképzelhetetlenek voltak a várjátékok, az iskolai nyelvtáborok, a kupák utáni baráti beszélgetések. Mert csapatot teremteni és élvezni a mozgást, a játékot és az életet ez az ő küldetése.