In memoriam Horváth István (1942-2014)

A Dunaferr Dunai Vasmű Részvénytársaság elnök-vezérigazgatójaként 1992-től 2001-ig töltötte be a társaságcsoport legmagasabb szintű pozícióját. Összesen harminchat évet dolgozott a Dunai Vasműnél, annak jogutódjánál, a Dunaferrnél. Mindvégig fontosnak tartotta, hogy Magyarországon a – Dunaferr dominanciájával – az acélgyártás megmaradjon.

A Dunai Vasműnek 1963-ban lett az ösztöndíjasa, a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatójaként a nyári szakmai gyakorlatait a vállalatnál töltötte, majd okleveles villamosmérnök végzettséggel villanyszerelő fizikai dolgozóként 1966-ban került a meleghengermű állományába, hogy azt követően az évtizedek során végigjárja a Dunai Vasmű ranglétráját.

A lemezfeldolgozónál művezetőből üzemvezető, műszaki osztályvezető, műszaki vezető, majd gyáregységvezető lett a Dunai Vasmű fejlesztési igazgatójává történt kinevezéséig (1987).

Vezérigazgató-helyettes, fejlesztési igazgató (1990-1991), 1991-től, pályázat útján vezérigazgató lett. Elnök-vezérigazgatóként (1992-től) korszerűsített vállalati szervezeti struktúrával, piacképes termékszerkezettel, kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel vezette át a társaságcsoportot a piacgazdaságba.Kiváló kapcsolatot ápolt a hazai műszaki-gazdasági felsőoktatási intézményekkel, azok vezetőivel, meghatározó szerepet vállalt a Dunaújvárosi Főiskola önállósodásában. A térségfejlesztés stratégiai gondolkodójaként lett a „HÍD” Dunaújváros és Környéke Egyesület alapító tagja, s támogatta minden eszközzel az egyesület céljainak megvalósulását, többek között a Pentele-híd megépültét. A Magyar Tudományos Akadémia Gazdasági Vezetők Albizottsága elnöki tiszte mellett elnöke volt a Magyar Vas- és Acél-ipari Egyesülés Igazgató Tanácsának, a Vaskohászati Vállalatok Szakmai Szövetségének, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Vaskohászati Szakosztálya Dunaújvárosi Szervezetének, valamint az Összefogás Dunaújváros és Térsége Fejlesztéséért Alapítványnak. Nemzetközi színtéren részt vett az Eurofer munkájában.

A vállalat társadalmi felelősségvállalásában példaértékűen viszonyult a sport, a kultúra, az egészségügy támogatásához, miként partnerként kezelte a médiát.

Horváth István a magyar ipar meghatározó alakja volt (Fotó: DH-archív)

Vezetése alatt fontosnak tartotta az aktuálpolitikának a gyár kerítésein kívülre szorítását. A szakszervezetekkel, érdekvédelmi, érdekképviseleti szervezetekkel együttműködő viszonyra törekedett.Dunai Imre ipari minisztertől 1995-ben az Eötvös Loránd-díjat, Göncz Árpád köztársasági elnöktől 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét vehette át. Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata 2002-ben Dunaújváros Díszpolgára címmel tüntette ki.

Az 1990-es évtized második legbefolyásosabb menedzserének választották.

Kényszerű távozását a Dunaferr Dunai Vasmű Részvénytársaság éléről nem heverte ki, mély szomorúságot érzett az őt és vezetőtársait ért alaptalan támadások miatt.

Visszaemlékezései „Időkerék” címmel 2006-ban jelentek meg a Technika Alapítvány gondozásában.

Horváth István hamvasztás utáni búcsúztatása a család kérésének megfelelően, a családtagok és a közvetlen munkatársak jelenlétében, egy később meghatározott időpontban lesz.

Emlékét tisztelettel és fájó szívvel őrizzük!