Ellopott (fa)csemetéinkről

Egy jó hír, egy rossz hír...

Essünk túl a rosszon.

Sokat írtunk arról, hogy helybéli önkéntesek az Újpart Művészeti Egyesület kezdeményezésére gyümölcsfákat ültetnek a város alatti Duna-parton, a kikötői öböllel szemben. Az akció idén lép a harmadik évébe, már eddig több száz fácskát tettek földbe.

Sajnos, másoknak is megtetszett a dolog, olyanoknak, akiknek nem kellett volna.

A Partvédelmi Vállalat dolgozói  a Duna-parton, tuskókat szednek, pihenőhelyet építenek. A lapátos ember,  Stiksz István készítette a padokat, asztalokat (Fotó: Lázár Zsolt)

Pénteken reggel jártunk a helyszínen, egy olvasónk figyelmeztetésére  és azt tapasztaltuk, hogy a fácskák közül bizony jónéhánynak lába kélt. Szakszerűen kiástak például legalább három diófa csemetét, gyökerestül. Ezek már nyilván valamelyik városkörnyéki telek, kiskert kamrájában várják a tavaszt, hogy elültessék őket.

Amiben csak az a baj, hogy ezekre a facsemetékre a város kis- és nagykorú polgárai adták össze a pénzt, sőt, voltak olyan telkes gazdák (!), akik a maguk kertjéből hoztak csemetéket, ingyen, hogy városukat szépítsék vele...

Magyarul: aki az önkéntesek (leendő) erdejéből facsemetét visz, az: lop! Erre nincsen szebb szó.

De vannak olyan facsemeték is, amiket nem vittek el. Csak kitéptek, kitörtek a földből... Aztán otthagyták, ebek harmincadjára.

Nem kommentáljuk e barbárságot. Nincs rá szavunk.

Még javában fényképeztük és videóztuk ezt a helyszínt, amikor néhány száz méterre éppen ellenkező előjelű tevékenységre figyeltünk fel.

A Dunaújvárosi Partvédelmi Vállalat munkatársai fákat ültettek, facsemetéket karóztak, elszáradt ágakat, fákat csonkoltak, tuskókat szedtek ki a földből, s pihenőhelyeket létesítettek a nagy városi rendezvényeknek helyet adó alsó Duna-parti réteken.

Százötven hársfát ültetnek el ott a közeli napokban, hogy szebbé tegyék közös helyszíneinket. Még az elöregedőfélben lévő nyárfák közé is ültettek közülük, hogy ha majd végleg kivesznek a nyárfák, akkor is legyen szép, illatos fasor a Duna-parti úton.

Egyben fatönkökkel torlaszolták el a gyepre önkényesen rövidített úton, a fák között behajtó autósok ösvényét. Így talán nem teszik tönkre a frissen ültetett fákat, meg a régóta növekedni igyekvő gyepet...

Mi több: az öböl kijáratához közel frissen hasított deszkákból és megdolgozott rönkökből egy ügyeskezű emberük, Stiksz István padokat és asztalokat is faragott, pihenőhelynek. Köszönet érte!

Kell-e még külön mondanunk, hogy ez volt a jó hír?