Hétlövet - Ugye bájos vagyok?

* Energiaszükségletének negyven százalékát napenergiából fedezte egy szép nyári napon Németország.

Nem most volt, még júliusban esett meg az eset és csak arról jutott eszembe, hogy most olvastam (ez se mai keletű hír egyébként), a magyarok olcsóbban vásárolhatják meg a napelemes tetőcserepet, ami természetesen, a sors furcsa fintoraként, szintén magyar találmány, és hatalmas siker szerte a világban, leszámítva ismét csak természetesen minket. Merthogy nálunk... de nézzük csak előbb a német rekordot. Tavaly július 7-én volt tehát a napja, hogy Németország teljes energiaszükségletének negyven százalékát napelem-cellákból állították elő ez kis híján 24 gigawatt energiát jelent, nagyjából 12-szer annyit, amennyit a mostanában a sajtóban elég sokat szereplő paksi atomerőmű kapacitása. Németországban, talán ez se mellékes adat, nyolc és félmillióan élnek olyan épületben, amelyben a napenergia felhasználásával áramot és/vagy hőenergiát állítanak elő, míg Ausztriában mintegy 1.6 millió napkollektoros tetőt regisztráltak nemrégiben. Csak jelzésképpen mondom, a magyar célkitűzés, figyeljünk, 2020-ra, a megújuló energiaforrásokból előállított energia aránya a teljes bruttó energiafogyasztásban 14.65 százalék (ez az érték mostanában nagyjából nyolc százalékos). Marad nekünk inkább Paks meg az oroszok a magyar önrésszel együtt mintegy 12 milliárd euróba fog fájni a tíz év múlva tető alá kerülő beruházás, amelynek köszönhetően 2.4 gigawattal bővül Paks kapacitása. Lázár János boldogan újságolta, hogy az elmúlt negyven év legjobb üzletét kötötték meg: ennél a mondatnál nincs igazabb. A szokásos stáb, néhány tucat ember számára legalábbis.

* Huszonhat perc alatt kicseréltek egy hírt az MTI honlapján.

Hétfőn, azaz január 27-én 12 óra 30 perckor az alábbi hírt közölte a Nemzeti Pozitív Hírszerkesztési Közintézet és Központi Nyalókagyár, idézem, elöl a cím: OECD: aggasztóan alacsony a magyar növekedési potenciál Budapest, 2014. január 27., hétfő (MTI) Aggasztóan alacsonynak nevezte a magyar gazdaság növekedési potenciálját hétfőn a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). Ennyi, fájdalmasan szikár, úgynevezett mínuszos hír, nyilván valami szerencsétlen, frissen a cégbe nyomott kis gyakornokra bízták, aki még nem volt tökéletesen tisztában a (bár csak virtuálisan létező, illetve szájhagyomány útján terjedő, de az ugyanaz, mi több) Legújabb Kori Nemzeti Hírszerkesztési Alapkódex hatályos rendelkezéseivel, miszerint közmédiában nem megfelelő (értsd: bíráló, cinikus, fejcsóválgató, a széles néptömegekben rossz közérzetet kelthető, a Párt, a Frakció, és a Kedves Vezető tevékenységét nem tökéletesre értékelő, az ország jobbteljesítését megkérdőjelező, vagyis, összegészében és röviden ballibás) hír megjelentetésére nincsen mód. Szóval megjelent a fenti hír 12.30-kor, aztán valaki, nyilván feljebb, észbe kapott, és 12.56-kor már a következő változatot olvashatta az istenadta nép ugyanott, ismét csak idézem: OECD: Magyarországon beindult a gazdasági növekedés Budapest, 2014. január 27., hétfő (MTI) Bár Magyarországon jelentős költségvetési konszolidáció ment végbe, és az országban beindult a gazdasági növekedés, a potenciális növekedés nagyon alacsony és a munkavállalók helyzete is gyenge állapította meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Magyarországról szóló, hétfőn Budapesten nyilvánosságra hozott országtanulmányában. Mecsoda különbség, hölgyeim és uraim: így kell ezt csinálni bár jelentős, és beindult a gazdasági, de azonban a potenciális... A kis gyakornok fegyelmezetten eltűnik az ólomkazamatákban, Obersovszky mester megtörli a szemüvegét és egy percen át némán szalutál az Ismeretlen Hírkijavító tiszteletére, majd elkezdi magolni az esti hírműsor alákérdéseit. Magyarország teljesen jobbít. Vagy mi.

* Számít, hányadik gyerekként születünk.

Az elsőszülöttek komolyabbak, felelősségteljesebbek, a középsők könnyebben barátkoznak, a legkisebbek fegyvere pedig a báj és a bohóckodás. tessék, tessék, íme, itt egy nemrégiben elkészült tudományos felmérés egyik kulcsmondata, kérem mindenkitől, kérdezze meg ünnepélyesen, van-e két bátyám, illetve van-e öcsém/húgom, és én az első kérdésre határozott és büszke igennel, a másodikra harsány nemmel felelek, természetesen bájosan és bohóckodva. De hagyjuk ezt, hasaljunk inkább vissza a tudomány oltárára, nézzük, mit mondanak még rólunk-rólam a kutatók a témát boncolgató tanulmányokban, merthogy nem is egy készült. Hatszázezer fő bevonásával vizsgálódtak például a norvégok, és egyebek mellett például azt állítják, minél több idősebb testvére van valakinek, annál komolyabb kockázata van az öngyilkosság elkövetésének hát... némi gyorsanalízist követően viszonylag jó eséllyel állíthatom, a kettő ezek szerint nem olyan sok... ja, most olvasom tovább, hogy ez elsősorban nőkre igaz, oké, ugorjunk... Nézzünk még valamit... azt mondja... meglepő állítást fogalmaz meg egy kanadai kutatás: minél több bátyja van egy fiúnak, annál nagyobb az esélye a homoszexualitásra... na... tyű... azt hiszem, a csúcson kell abbahagyni, nincs ez máshogy a tudományos olvasgatással sem, várom a jobbnál jobb kommenteket, de egyelőre azért még semmi sincs bizonyítva, úgyhogy csak finoman, cicafiúkák...