A hartai svábokkal ismerkedtek a rácalmási németesek

Hoffmann Mária, a legutóbbi német nemzetiségi bálon A rácalmási németségért-díjjal kitüntetett klubvezető harmadik éve ügyködik azon, hogy tanítványai ne csak önépítésre használják a nyelvelős-beszélgetős délutánokat, hanem igazi közösség is legyenek, közösségi megmozdulásokkal. Szerencséjére nem zárt kapukat dönget, szándéka hamar  vevőre talált a mára egyre jobban összekovácsolódó klubtagok körében.

A rácalmási németesek nagy családja, ahogyan Hoffmann Mária (a hátsó sorban balról a negyedik) nevezi a német nyelvklub tagjait a hartai evangélikus imaház előtt (Fotó: Munkácsi Imre)

Így az elmúlt hétvégén is szinte hiánytalanul részt vettek a Rácalmástól mintegy ötven kilométerre a Duna mellett fekvő Hartára szervezett kiránduláson. Ha már németesek, érdekelte őket a hartai németek (svábok) eddig nem, vagy csak kevéssé  ismert élete. (Mert, mint kiderült, akadtak a csoportban, akiknek van hartai, vagy környékbeli kötődése.)

Erről pedig Halasi Lászlótól, a hartaiak evangélikus lelkészétől hallhattak remekbe szabott történelemórát, egészen a 18. századi betelepítésüktől 20. századi kitelepítésükig, az azt megelőző málenykij robotig, s még azon is túl: napjainkra megőrzött népszokásaikról, hagyományaikról  a közösség, és az azt figyelemmel kísérő egyházközség(ek) értékőrzéséről. Mondanivalóját szemléltetendő kalauzolta a vendégeket az ötvenes években alapított Nemzetiségi ház két helytörténeti gyűjteményében,  természetesen a 18. századi evangélikus templomban és egy igazi hartai bútorfestő műhelyben is.

A kirándulás megkoronázásaként elfogyasztott sült csülök pedig végképp jelezte: Rácalmást és Hartát immáron (talán) már nem csak a Duna köti össze...