Dr. Szalonpunk

Az állatorvoslás terén az a bizonyos remegés ellenben soha nem jelentkezett, így az e hivatáshoz szükséges stúdiumok után 2002-ben kézbe is vehette diplomáját, majd egy rapid munkavállalási országjáró következett.

- Dolgoztam Kecskeméten, később nagyüzemi állatorvosként Baján, a Pápai Hús egyik délvidéki telepén - avat be pályakezdésének költözős időszakába Győri doktor, miközben Valentin, a jelenleg hontalan tacskó kerül kése alá. - Szerencsétlent meglőtték valahol a határban, az állatvédők hozták be, most nálunk tölti a rehabilitációs napokat.

A délvidékről aztán egy neves, befutott debreceni praxis kötelékébe szerződőtt, ahol végleg a kisállatgyógyítás mellett kötelezte el magát.

A cívis városban minden tökéletesen működött. Karrier és tisztes gyarapodás egyben - ám a Kunszentmiklóson található családi fészek fájóan messzinek tűnt fiatal állatorvosunknak.

- Nem volt egyszerű. Ráléptem az önállósodás rögös útjára. Megálmodtam magamnak ezt a kis állatgyógyászati centrumot. Hitel, beruházás, miegymás, közben beütött a válság. Volt gyomorgörcs rendesen, de remélem, sikerül talpon maradni. Egy állatorvosi praxis az egy életpálya-befektetés. Legalább 4-5 év kell, mire kialakul egy biztos pacientúra, mire megismerik az ember munkáját - fogalmaz a doktor, közben új kötés kerül a meglőtt Valentinra, aki Győri úr jelenlegi szobatársa is, hiszen doktorunk állandó ügyeletben van, egyrészt a már említett biztos állattartói bázis, másrészt a helyben lakás miatt is. - A praxis beindítása után már nem volt keret albérletre: egy kis szobát rendeztem be magamnak. Néha mosolygok is magamon: itt egy szalonpunk, aki az állatorvosi rendelőjében csövezik.

Még mielőtt állattartó olvasóink megrettennének, jelezzük: a fiatal doki csak magán próbál spórolni. A centrum külön műtővel, vizsgálóval, röntgennel felszerelt - ebből adódnak is néha fura feladványok. - Legutóbb egy fiatal srác tért be egy kétkilós ponttyal, hogy meg kéne röntgenezni a halat. Hát, pontyröntgen viszonylag ritkán adatik e szakmában...