Rapatyi Tamás szerint harcos és jól küzdő DKKA-t láthatunk

– Tősgyökeres dunaújvárosiként visszatért a gyökerekhez, rajta volt a bakancslistán, vágyott arra korábban, hogy vezetőedzője legyen a női csapatnak? 
– Nem, egyáltalán nem, ez a felkérés véletlenül jött, aminek nagyon örültem, és mivel dunaújvárosi vagyok, természetesen nem mondhattam nemet, és segíteni akartam a csapaton. Horváth Tibor (a klub ügyvezetője – a szerk.), valamint Bulath Anita szakmai igazgató kértek fel, akikkel nagyon jó kapcsolatban álltam már korábban is, és ezért is döntöttem úgy, hogy elvállalom a feladatot. 

– Rendkívül rutinos szakemberként milyen tervekkel ült le a kispadra, milyennek látta a csapatot, hogy érezte, lehet keresnivalójuk már az ősz folyamán? 
– Én néztem a csapatot már azelőtt, hogy ide kerültem, nagyon tehetséges fiatalok vannak benne, akiket rutinos játékosok egészítenek ki. Úgy éreztem, hogy ez nagyon jó alap lehet. Megnéztem a mérkőzéseiket, és nyilván azt figyelembe kellett vennem, hogy Bulath Anita már nem áll rendelkezésre, amennyiben ő folytatta volna a pályafutását, teljesen más lenne a helyzetünk, valamint a felállásunk. Ennek ellenére én láttam a csapatban a lehetőséget, hogy érdemes lehet velük dolgozni. 

– A csapat jelenleg az ötödik helyen áll a tabellán, elégedett ezzel, vagy esetleg lehetne még jobb is ez a mérleg? 
– Ez az ötödik hely egy pillanatnyi helyzet... Kedvező volt a sorsolásunk, és hozzá kell tennem azt is, hogy ez nem azt jelenti, a végén is ezen a helyen fogunk állni. Kihasználtuk az összes lehetőségünket, ezért maximális dicséretet érdemel a csapat minden játékosa, valamint az együttes körül dolgozó összes stábtag, mert mindenki kellett hozzá, hogy ezt az eredményt el tudjuk érni. Természetesen teljességgel elégedett vagyok, mert úgy érzem, hogy számunkra tényleg kihoztuk a legtöbbet az őszi idényből, amit csak lehetett. 

– A tavalyihoz képest némiképp átalakult a játékoskeret, ám az feltétlenül állandóságot jelent, hogy segítségére lehetnek olyan tapasztalt játékosok, mint például Szalai Babett, Kazai Anita, vagy éppen a válogatottság küszöbét átlépő Farkas Johanna. Hogy látja? 
– Ez így van, ebből a szempontból mindent ki akarunk használni, a rutinos játékosok tapasztalatát, a tehetséges, továbbá a feltörekvő kézilabdázók tehetségét, és azt a vágyukat, hogy minél többet szeretnének elérni. Véleményem szerint ezt nagyon jól sikerült ötvözni, és egy nagyon jó közösség van. Hozzá kell tennem, hogy mielőtt én ide érkeztem, akkor sem volt ez másképp. 

– Volt olyan mérkőzés a szezonban eddig lejátszott bajnoki fordulók során, amikor azt mondta a lefújás után, „igen ez már az én csapatom”, olyan, amely az elvártak szerint teljesített? 
– Ez a csapat minden mérkőzés lefújása után az enyém volt, illetve én is az együttes tagja voltam ugyanúgy. Ez lehet a siker vagy sikertelenség. Minden egyes mérkőzésen voltak olyan periódusok, amikben az látszott, hogy léptünk előre. Ebben van hullámzás, ilyen volt például a legutolsó meccsünk a Vác ellen, amikor nagyarányú vereséget szenvedtünk. Azonban most ebben a tanulási folyamatunkban ez is benne van. Ez is a mi csapatunk! 

– A Nemzeti Kézilabda Akadémia együttesével vívott összecsapás sem úgy sikerült, ahogyan az előzetesen várható volt. Az utolsó előtti helyen álló riválissal szemben mintha egy kicsit tompábbak lettek volna, betudható ez annak, hogy meglehetősen szétszabdalt a bajnoki program több hetes szünetekkel, és nehéz tűzben tartani a lányokat? 
– Igen, mert van egy-két olyan játékosunk – mindenki másképp tudja ezt áthidalni –, akinél egy-egy ilyen kihagyás a játékra nézve nincs jó hatással. Ez bizonyos, hogy okoz nehézségeket, nálunk a hullámzó teljesítmény inkább a tanulási folyamatoknak tudható be, hogy amit most megtanulunk, még nem sikerül magabiztosan megvalósítani. Ebben értelemszerűen vannak hullámzások, hogy sikerül-e tökéletesen végrehajtani a feladatot, ám ezekkel tisztában voltunk már a közös munkánk kezdetén is. A lányok ezért dolgoznak teljes odaadással az edzéseken. 

A bajnokság állása