Kemény munka, tanulás és jó közösség: olimpiai arany

A fővárosi MOM sport adott otthont az MRGSZ nagyszabású rendezvényének, ahol az újdonsült olimpiai bajnok izraeli Linoy Ashram 21 év után magyar olimpiai kvótát szerző Pigniczki Fannival tartott közös workshopot, ahol kicsik és nagyok egyaránt elleshettek néhány trükköt a – túlzás nélkül állítható – világsztár sportolóktól. 

Az eseményen megtartották a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szövetség 2019-es és 2020-as éveinek díjátadóját is, ahol az elmúlt esztendők legjobbjainak teljesítményét ismerték el. Ezt követően egy kötetlen félórás sajtóbeszélgetés következet, amelyen Linoy Ashram, edzője, Ayelet Zussman, valamint az olimpikon Pigniczki Fanni, továbbá Deutsch-Lazsányi Erika, az MRGSz technikai bizottságának az elnöke vett részt. A sajtóbeszélgetést követően a sportolók készséggel álltak a média rendelkezésére. 

Ekkor lehetett interjút készíteni a résztvevőkkel, köztük Linoy Ashrammal is, természetesen tolmács segítségével. 

– Sporttörténelmi tettet hajtott végre azzal, hogy nyáron diadalmaskodni tudott az olimpiai játékokon. Ritmikus gimnasztikában a Tokiót megelőző öt olimpián orosz versenyző nyert. Ön ráadásul nemzetének első női aranyérmes sportolója. 

– Nagyon különös volt amikor nyertem, fel se fogtam igazán mit jelent ez a hazámnak. Azóta fenekestül felfordult az életem: megállítanak az utcán, fotót kérnek tőlem, mindenki akar egy kis darabot belőlem. Ez nagyon új, szoknom kell még, hiszen azt sem sikerült még teljesen feldolgozni, hogy olimpiai bajnok lettem Tokióban. 

– Milyen lényeges elemei voltak a korábbi pályafutásának? 

– Hatéves voltam, amikor elkezdtem foglalkozni ezzel a sportággal. Így visszagondolva nem voltam különösebben tehetséges, de az edzőm és a szorgalmam átsegített a nehezebb szakaszokon. 

– Olimpiai aranyérmet nyert. Voltak nehezebb szakaszai eddigi pályájának? 

– Igen, természetesen, mint mindenkinek. Számomra nem kérdés a motiváció, mert nagyon szeretek versenyezni, és amikor kiállok a szőnyegre, automatikusan mennek a jól begyakorolt mozdulatok. Ha magam alatt vagyok, csak sétálok és zenét hallgatok. Ezek a praktikák és az edzőmmel való szoros kötelék és kommunikáció segítenek túllendülni az eddigi kudarcaimon. Már egy tekintetből is megértjük egymást, tudja, érzi, mire van szükségem. 

– A legtöbb sportágban, így a ritmikus gimnasztikában is a csúcsnak számít az olimpiai érem. Mi a következő lépés, hova van még feljebb? 

– Így van, az olimpiai érem abszolút a csúcsnak számít a mi sportágunkban is. Nem gondolok arra, hogy mi lesz még Párizsban illetve Párizsig, igaz, már csak három év van a 2024-es ötkarikás játékokig. Az egyéni ambíciók sokat számítanak, nem feltétlenül érmekre gondolok, sokkal inkább egy-egy elem, vagy teljes gyakorlat sikeres bemutatása, kivitelezése az, ami fontos számomra. 

– Mi volt tulajdonképpen az apropója annak, hogy eljött a magyar fővárosba? 

– Az itteni szövetség meghívására érkeztünk ide az edzőmmel, hogy Fannival tartsunk egy workshopot. Nagy élményt jelentett találkozni a kicsikkel, így végignézve rajtuk, egészen elbűvölőek, nagyon aranyosak és szorgalmasak. Bízom benne, hogy valamennyit tudok nekik segíteni pályafutásuk ezen szakaszában. 

– Adja magát a kérdés, mi tanácsol a fiatalok számára útravalónak? Ha valakinek, egy olimpiai bajnoknak a tanácsára biztosan hallgatnak, ha az edzőjükre nem is minden esetben. 

– Pont ezt mondanám: hallgassanak az edzőjükre, dolgozzanak keményen, segítsék egymást, és tanuljanak a kudarcokból, és akkor bármi lehetséges.