A legszebb álmuk vált valóra, bajnoki bronzérmes lett a DAC

– A tavaszi folytatás előtt az ötödik-hatodik helyet tűzték ki, hogy aztán menet közben, több bravúrt is hozva, a harmadikig lépjenek előre. Ám még akkor is óvatos volt, a realitások talaján maradt. Most azonban már tény: a Baja legyőzésével a DAC bronzérmet ünnepelhet. Közhelyes kérdés, ha a szezon elején ezt mondják Csermák Gábornak, mit mond rá?

– Valószínűleg megmosolygom és a csapat összes tagja csukott szemmel aláírta volna. Nem úgy készültünk a szezonra, hogy erre lehet esélyünk, és a csoport többi tagja sem, hogy mi erre képesek lehetünk. Az elején volt három-négy csapat, akiket a játékosállomány és a lehetőségek alapján belőttek a dobogóra. Aztán mi lettünk az egyik.

– Mi a titok, a siker receptje?

– Nagyon sokrétű. Nyilván a csapat belefektetett munkáját nem lehet kivenni a képletből, illetve nagyon nagy szelet a tortából, hogy a túlnyomó többségű, saját nevelésű fiatalok egyre jobban kezdenek beérni. Úgy gondolom, miénk a legfiatalabb átlagéletkor, de ehhez évről évre jön tapasztalat és rutin. Azért a vírushelyzetet is meg kell említeni, mert sok csapatot nagy mértékben érintett, mi ebből is jobban jöttünk ki. Az előző szezonhoz képest rendkívüli módon megerősödött a játékunk stabilitása, azokat az ellenfeleket, akiket le kellett győzni, biztosan felülmúltuk. Azon meccseken pedig, ahol volt esélyünk a játékunk alapján pontot, pontokat szerezni, a véghajrában behúztuk.

– Amikor megcsillant a lehetősége a harmadik helynek, nyilván az hatalmas motivációt adott mindenkinek.

– Hogyne, főleg, hogy a csapatból senkinek nem volt még lehetősége arra, hogy felnőttbajnokságban érmet szerezzen. Amikor ez nem egy álomnak tűnt és meneteltünk előre, akkor már mindenki ezért küzdött. Aztán, amikor sikerült, hatalmas örömet szereztek ezzel maguknak a fiúk, egymásnak, az egyesületnek, hogy ezt így sikerült behúzni.

– A sport mellett mindenki tanul, dolgozik, ami kompromisszumokat kíván. Egy maximumra törekvő edzőnek nem lehet könnyű.

– Egyrészt, ezt tolerálni kell, részemről meg bizonyos dolgokat nagyon nehéz. Megtanultuk azt, hogy sajnos másként nem megy. Ezek a játékosok mai napig viaskodnak azzal, milyen úton induljanak el az életben, mit tanuljanak, mit dolgozzanak, amit igen nehéz összehozni a sporttal. Ám talán a szezonban ebben is fejlődtünk. Az alapvetés nálam, aki nem szereti ezt csinálni, nem akar erre időt áldozni, az nem csak nálunk, az összes csapatnál elvész, mert az edzéseken munka van. Nem adunk teljesíthetetlen feltételeket, de volt példa, hogy ezt sem tudta megugrani valaki. Úgy néz ki, ez stabilizálódik, bár hozzáteszem, az évben jó pár embert elvesztettünk, mert máshogy gondolt dolgokat, vagy olyan változás jött az életében, ami összeegyeztethetetlen lett a kézilabdázással. Vagy eligazolt.

– Ha már igazolás, nem tart attól, hogy miután ilyen kiugró eredményt értek el, szemet vetnek más, nagyobb célokat szövögető klubok a játékosaira?

– Amit feszeget, az komoly probléma. Évente több ilyen megkeresés van. Kerültek hozzánk játékosok, mert pótolni kellett embereket. Kinevelődött egy olyan dunaújvárosi gárda, amire szemet vetnek a többiek. A legnagyobb gond, hogy őket miként tudjuk megtartani. Amit a DAC részéről lehet, megadunk nekik. Voltak olyan emberek, akik elmentek, aztán az új klubjukban nem is játszottak, vagy nem jó szájízzel vannak ott. Mindenkinek, akiről kiderül a nyáron, hogy megkeresik, elmondom a véleményemet. Azt gondolom, kilencven százalékban igazam van. Azt viszont már nehezen fogadom, hogy elvisznek tőlünk egy játékost, aztán már azt is szeretnék, akit a helyére építettünk be.

– A bronzéremmel magasra tették a lécet, lehet ezt még emelni a következő szezonra?

– Nem. Minden kezdés előtt elmondom, az NB II.-ben nem lehet tudni, ki kiket igazol és milyen céljai vannak. Szeptember elején, az első fordulóban derül ki, hogy például egy akadémiáról három-négy embert elhoz kettős igazolással egy klub. Abban gondolkodunk, azért dolgozunk, hogy ez a gárda maradjon együtt. A mostani harmadik hely nagyon kiugró eredmény, nem tudni a következő szezon miként alakul, s az sem mindegy, melyik csoportba sorolnak be minket. Ám akkor is az lesz a cél, mint most, aztán, ha úgy alakul a sorsunk, megint lehet esetleg nagyobb álmokat szövögetni tavasszal.

Segítségükkel végezhet az élen a rivális Dunaföldvár

A záró körnek úgy vágnak neki a csapatok, hogy szombaton az éllovas Nagykanizsával játszik idegenben a DAC, míg a második, a Tungsramtól egy pont hátrányban lévő dunaföldvári Holler UnFC a Siklóssal. Azaz, ha utóbbiak nyernek és a dunaújvárosiak legalább döntetlent játszanak, akkor szomszédvári riválisukat juttatják bajnoki címhez. – Az előző fordulóban a Holler segített nekünk azzal, hogy megverte a mögöttünk álló Hőgyészt, akik így már nem tudnak befogni minket. Nagykanizsán ugyan nem mi vagyunk az esélyesek, összehasonlítani nem lehet a két csapatot, de mindenki úgy fog felmenni a pályára, hogy nyerünk. Vannak csodák, a csapatom főleg tavasszal olyan erényeket mutatott, hogy képes bárki ellen bármire. Nem másért játszunk, hanem a saját eredményeink miatt. Azonban valóban érdekes ez a helyzet, hiszen múlt héten mi voltunk a földváriak legnagyobb szurkolói, gondolom, most meg ők lesznek a miénk – mondta Csermák Gábor a különlegesen izgalmas zárásról.