Közel két órán át tartott a varázslat - galériával, videóval

A helyi erőkből 2011-ben összeállt Quintia zenekar - Beke Beáta (gitár, ütőhangszerek, ének), Kurina Laura (cselló, ének), Németh Irma (ének, hárfa, furulya), Péter Kata (ének, fuvola, furulya), Pocsai Mária ( citera, hegedű, ének) - másoknak is fellépési lehetőséget adott az esten, az iskola művésztanárainak is. A koncerten jelen volt a közönség soraiban Iványi Gábor, az iskola fenntartójának, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek lelkészi vezetője is.

A közel kétórás hangverseny egy különlegességgel indult, Kolesznyicsenko Inna zongoraművész és Pocsai Mária zongora-citera kettősével, majd immár a teljes zenekar adta elő a Tilinkós című szerzeményüket. Kurina Laura bevezetője után  a Ha te tudnád, amit én kezdetű népdal feldolgozása folyt át lágyan a Bolgárosba, majd a Volt nekem szeretőm következett. A színpadképet és ezzel a nézők élményét is ezen a koncerten is alaposan válogatott vizuális elemek segítették.

Péter Kata, aki a konferálás cseppet sem könnyű szerepét magára vállalta, elmondta, hogy a koncertet februárban kezdték el szervezni, akkor merült fel bennük először, hogy jó lenne az iskolának valamilyen módon segíteni. Szívet melengető volt számukra, hogy a művészeti iskola tanárai azonnal melléjük álltak.

Mint például Kristóf Bálint néptánctanár is, aki párjával, Répássy Ivettel egy koreográfiát táncolt el az Egyiptomi rózsa című kompozícióra. Ezt az a moldvai népdalfeldolgozás követte, amit először a 10+1 éves jubileumi koncertjükön adtak elő először. Ezt egy Észak-amerikai indián népdal, az Evening rise Quintia-féle feldolgozása követte egy fantasztikus a capella felvezetéssel. A Véres szerelem után  a Viola következett, majd egy igazi meglepetés, olyan, ami még nem igazán fordult elő az együttes életében. A Laci bátyám című dalt egy kicsit felturbózták, mégpedig úgy, hogy Kristóf Bálint ezúttal hegedűsként is bemutatkozott, majd hangszerét letéve Németh Irmát perdítette a középre, hogy megtáncoltassa a dal ritmusára.

A zenekar egyik kedvenc darabját a temperamentumos befejezésű Adél és Bandit is felturtbózták kicsit, a hangszerelésbe beszállt Kolesznyicsenko Inna és Marics Tamás is. Utóbbi a művészeti iskolában ismerkedett meg hangszerével Iványi Gáspár gitárművész oktatásában, majd mára újra visszakerült az iskolába, immáron gitártanárként. Hiába a tomboló siker, Marics Tamást és Czakó Istvánt (gitár) egyedül hagyták a színpadon két jazz-standard erejéig, akik ugyancsak learatták a babérokat. A koncert vége felé egy új szerzeményüket, egy román dalt, a Hora veche-t adták elő, majd zárásként a Kerek a szőlő levele következett. Kell-e mondani, hogy a közönség nem engedte el őket? Ráadásként először az egyik legnagyonn sikerük, Beke Beáta Érzés című szerzeménye hangzott el, de a zenekar bűvöletébe esett közönségnek ez sem volt elegendő, kikövetelt még egy ráadást. Mi is lehette volna ez más, mint a Rúzsa Magdolna előadásában elhíresült, a zenekar által parádésan feldolgozott Ederlezi?