Fellépni szeret, de a hírnév hátrányait nem akarná

- Nyugtass meg, hogy vannak neked ilyen fiús dolgaid is! Azért szeretsz játszani is, vagy az autókat? Mi az, ami a zenén kívül erős az életedben?

- Engem például érdekelnek a nyelvek, meg a földrajz is. Tudok jazz-zongorán is játszani egy kicsit, szerepelek már jazz zenekarban, improvizálok is. Szoktam videojátékozni, Minecraftozni, meg az Xboxon autóversenyzős játékot játszani. Füvet nyírni is szeretek, tavaly óta én nyírom a füvet otthon.

- Mi a jó abban?

- Szeretem látni azt, amikor a munkám eredménye szép lesz.

- Hogy jöttél össze a zenével egyáltalán? Vannak emlékeid róla?

- Persze, vannak. 2018 körül voltunk anyának a rokonainál Pécsett. A házukban volt zongora, hárfa és hegedű is. A zongorán elkezdtem játszani a Boci, boci tarkát, meg a Hull a pelyhes fehér hót. Ez nem volt olyan nagy extra, mert ezelőtt már próbálgattam tableten, telefonon a zongorát. De nem láttam még hárfát, és kérdeztem, hogy mi ez a hangszer. Mondták, hogy hárfa. Végigpengettem egy párszor, hogy kipróbáljam, milyen a hangja. Elkezdtem rajta játszani a Hull a pelyhes fehér hót.

- Rögtön megvolt, hogy melyik hang hol van?

- Igen.Utána elkezdtem játszani rajta a Boldog születésnapot címűt, és akkor azt fedeztem fel, hogy a hárfán nincsenek félhangok. Mondtam, hogy nincsenek meg a megfelelő hangok ahhoz, hogy el tudjam játszani ezt a dalt. Akkor váltottunk a sportról a zenére.

- Milyen sport volt?

- Trambulin. Már elég régóta volt, ovis tornán kezdődött, onnan maradt. A tornacsarnokban láttuk a gumiasztalt, és a tornáról arra váltottam. Egyébként nagyon jól ment, már ment a szaltó is.

- Ezek után azt gondoltad, hogy innentől zenélni kell. Vagy anyáék gondolták azt?

- Én úgy voltam vele, hogy egy új dolog megint, és kíváncsi voltam, hogy milyen lesz ez. Egyébként személy szerint nem örültem neki, hogy elkezdek zenélni, de nagyon megszerettem.

- Rögtön a zongorával kezdtél?

- Igen, rögtön a zongorával kezdtem. Anyáék mondták, hogy bármit választhatok és én a zongorát választottam Tótin Katalinnál. Akkor voltam tíz éves, 2019 februárjában kezdtem el.

- Gondolom előtte is sok zenét hallgattál. Vagy azt hallgattad, amit anyáék?

- Mielőtt elkezdtem zongorán zenélni, előtte is gyakran hallgattam klasszikus zenét, szeretem. Anyáék nem is hallgattak klasszikus zenét, csak amióta én játszom.

- Akkor hogy találtál rá, ha otthon nem hallgattak ilyet?

- Én már kisgyermek korom óta szeretem a klasszikus zenét. Anya mesélte, hogy a rádiót nyomogatta, keresett valamit, és én még nem tudtam beszélni, de ahogy Bartókon meghallottam a zenét, a hümmögéssel jeleztem, hogy ezt akarom. Akkor ők is a Bartókot hallgatták. Vagy később a reklámban hallottam a Vivaldi Négy évszakot, talán a tavasz tétel volt, akkor mondtam, hogy: Anya, ez a zene! És akkor ki kellett nekem keresni a Youtube-on Vivaldit. Fölvettem a fejhallgatót és az iPaddel hallgattam a zenét. De ez még nem volt nekik elég jel, mert ők nem foglalkoztak zenével. Illetve apa tíz éve jár basszusgitározni, de azt mondja, nem megy neki jól.

- Tudom, hogy nem könnyű a kérdés, de meg tudod fogalmazni, hogy mi az, ami a klasszikus zenében megfog téged?

- A klasszikus zene szerintem egy nyugodtabb műfaj, és én szeretem az ilyen nyugodtabb zenéket. Még a jazzt is szeretem egyébként, de nem azt a nagyon pörgőset, hanem a lágy jazzt. A klasszikus zene régóta az van a világban, és én nagyon szeretem azokat a harmóniákat, amiket a klasszikus zenészek tudtak létrehozni. Bach például nagyon érdekes műveket tudott létrehozni. Olyan műveket, hogy egyszerre kettő, vagy három szólam szól. Ha hallgatom Bachot, akkor egyértelmű és tiszta, hogy mi következik egymás után. Nagyon jó zeneszerző volt, és anya is felismeri Bachot, ha hallja. Azt szeretem a komolyzenében, hogy nincs olyan sok zaj benne. Debussy-nek nagyon szép hangszínei vannak. Tőle most az első Arabesque-t tanulom a felvételire, ezt játszom a koncerten is. Ez egy sokszor hallható darab.

- A klasszikus zene erősen hat az érzelmekre. Ahhoz pedig, hogy erősen hasson, ahhoz benned is meg kell születnie ennek a dolognak.

- Igen. Klasszikus zenében nagyon sok érzelmet ki lehet fejezni, és vannak nagyon mély részei érzelmi szempontból, és nagyon jó átélni ezeket az érzelmeket. Képeket látok magam előtt, vizionálom a zenét, tengerpartot, meg egyéb dolgokat.

- Látszik, hogy amikor föllépsz, akkor egy más állapotba kerülsz. Adsz időt magadnak kezdés előtt. Kevesen képesek erre, hogy egy olyan stresszhelyzetben, ami a közönség előtt van, hagyják magukat lenyugodni és átfolyni a zenét magukon.

- Elvileg ez történik velem, és igen, hagyok időt arra, hogy fel tudjak készülni egy darabra, és nem vágok rögtön neki. Így valószínűleg sokkal jobban fogom tudni elkezdeni a darabot, és folytatni is, mint hogyha leülnék és azonnal elkezdeném.

- Ö éve tanulod a zongorát. Mit érzel, hol tartasz?

- Hát, még van hova fejlődni. Mindig az adott időszak egy szintjét lehet elérni, és szerintem jó az a szint, amit most el tudtunk érni a zongoratanárommal.

- Folytatod?

- Igen, reményeim szerint Budapesten, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában.

- Nagyon abszurd, de mi van, ha nem vesznek föl?

- Ezt majd meglátjuk. Ha nem vesznek föl - ilyen ne történjen -, akkor gimnázium lesz. De szerintem ilyen nem fog történni.

- Akkor benned már eldőlt, hogy mindenképpen zenész leszel?

- Igen.

- Mi a cél Magyarországon a legjobbnak lenni, vagy akár a nemzetközi mezőnyben?

- Hát én ezt még nem tudom eldönteni, majd ahogy alakulnak a dolgok, meglátjuk, hogy lesz.

- De azért az embernek vannak álmai.

- Vannak sejtések, de nincs a terveimben, hogy akkor most nemzetközi vagy országos szinten legyek ismert.

- Mi a cél akkor? Mert valami biztos van.

- Hát a zeneművészet, hogy ezzel tudjak foglalkozni. Mert egyébként nagyon szeretek színpadon lenni és előadni egy darabot, vagy többet. Ilyenkor nagyon mély érzelmek tudnak előjönni belőlem, amit a közönségnek át tudok adni.

- Nagyjából beáldozod a gyerekkorodat, és rengeteg munkával jár. Megéri ez?

- Megéri, igen. Annyi pluszt ad nekem. Abszolút hallásom van, és már komponálok is. Ha valaki eltol egy széket, akkor meg tudom mondani, milyen hangmagasság volt, és le is tudom játszani azt a hangot. A tehetség nem tanulja meg önmagát, csak abban tud segíteni, hogy egyszerűbben, és gyorsabban tudjak megtanulni darabokat, de a vele járó munka kikerülhetetlen, anélkül nem lehet. Olyan napi két, két és fél órát gyakorolok, amikor valamire készülünk, akkor a három is megvan. De amíg a többiek a PS-el játszanak, addig én a zongorán. Például tavaly áprilisban voltunk Székesfehérváron egy regionális zongoraversenyen, ahol körülbelül nyolcvan gyerek volt, hét évestől nyolcadikosig. Ott kettő darabbal léptem föl, egy lassúval, meg egy gyorssal. Sokat dolgoztunk arra, hogy jól tudjak teljesíteni a versenyen. Jól is teljesítettem, mert kiemelt arany minősítést kaptam a korosztályomban, és megnyertem a zongoraverseny fődíját, egy zongoraszéket. Megvolt az eredménye a munkának.

- Erős összefüggés van a matek és a zene között. Milyen vagy matekból?

- Négyes vagyok matematikából. Én harmadikban kezdtem el zongorán zenélni, és akkor nagyon lassan ment a matek, nem voltam annyira túl jó belőle. De ahogy elkezdtem zenélni Kati nénivel, úgy egyre jobban kezdett javulni a matektudásom, meg az olvasás is. Meredeken ment fel a gyorsaság, meg a szövegértés is. A zene segíti az értelmet.

- Bevallom, engem egy kicsit meglep, hogy ilyen fiatalon vállalod, hogy a saját neved alatt megtöltesz egy színháztermet közönséggel. Ennyire biztos vagy magadban?

- Ha nagyon sokat dolgozok, akkor mindig biztos vagyok magamban, igen.

- És nincs benned egy stressz ezzel kapcsolatban?

- De, van egyfajta izgatottság, hogy jól tudjam majd előadni a darabokat, amiket ott fogok eljátszani, de nincs különösebb lámpaláz. Persze valamennyi van, de az egészséges, nem feszülős.

- Hogy választottátok ki, hogy kikkel közösen lépsz fel? Miért kellett más is erre az estre?

- Ha én egyedül játszanám, csak szólóban a darabjaimat, akkor lehet, hogy csak 45 perc lenne a koncert. Mivel már több zenekarban is szerepeltem, ezért lehetett arról szó, hogy zenekar is lépjen föl. Így két szekció lesz. Az első lesz a szóló, amit csak én játszok, a második pedig az, amikor a zenekarban játszunk közösen.

- Tehát ott akkor ugyancsak zongorán, de már jazzt is játszol.

- Igen.

- A jazz egy nagyon széles spektrumú dolog, mint ahogy a klasszikus zene is. A jazzből melyik az, ami hozzád közel áll?

- Mint mondtam, én jobban szeretem a nyugodtabb jellegű zenéket, nem ezeket a pörgőseket. A smooth jazz azért, mert az olyan lágy. Van az a durva jazz, azt nem szeretem, de a smooth jazz az nekem nagyon bejön. De a bossanova is nagyon jó, meg a klezmer.

- Könnyedebb műfajokat nem is hallgatsz?

- De, például otthon vagyok a 40-es és a 60-as évek közötti amerikai könnyűzenékben. Például azokat is nagyon szeretem. A populáris zenéket, a rockot, meg a metált nem nagyon. Edit Piafot is hallgattam egy időben, de azt nem játszottam. Nem mindig szoktam zongorán eljátszani azokat a számokat, amiket szeretek.

- És ebben mi az, ami megfog? Ugyanaz a rendezettség, a felépítettség?

- Igen. Nekem nagyon tetszik, ha valami a zenében rendezett, szeretem az ilyen zenéket.

- Hol tájékozódsz, mi alapján? Hol találkozol a zenékkel, hogy hogy igazodsz el?

- Például a filmzenéken keresztül, vagy amikor a karácsonyi dalokat hallgattunk, a klasszikus karácsonyi amerikai stílust és elkezdtem ezekre is rákeresni, illetve az ilyen típusú zenékre. Szoktam az interneten is keresni zenét. De a Youtube a legmegszokottabb tér, ahol tudok zenét keresni. Éppen ami eszembe jut, hogy ez hogy volt, vagy meg lehetne hallgatni újra. Van, hogy a bevásárlóközpontban hallok valamit, ami tetszik, akkor Shazammal megkeresem, és az algoritmus ajánl mellé valami mást.

- A környezeted, az osztálytársaid, a barátaid hogy állnak ahhoz, hogy zenélsz?

- Az osztálytársaim közömbösek. Egyébként nekem a zeneiskolában van a legtöbb barátom, nagyon jó társasággal tudok ott együtt lenni, és nagyon jól érzem magam.

- Ha már most hozzászoksz, hogy rajta vagy egy plakáton, akkor felnőtt korodban ez természetes lesz?

- Valószínűleg igen.

- De nagyjából tudod, hogy mivel jár ez az ismertség?

- Gyanítom, hogy mivel jár, de még nem tudom. Én a szabadság érzésére gondolok, hogy ez mennyire fog korlátozni engem, vagy nem. Remélem, hogy nem fog annyira korlátozni. Nagyjából ez a sejtés.

- Merthogy fontos a szabadság?

- Igen.

- Miért?

- Mert hogyha én mondjuk, csak az utcán sétálgatok, akkor azt nem bírnám, ha folyton autogramot kérnének, vagy ilyesmi. Ez csak az elképzelésem az ismertségről. Nem igazán szeretném ezt. Úgyhogy nekem fontos lenne az a szabadság, hogyha az utcán megyek, akkor ne rögtön ismerjen meg mindenki.

- Viszont a szabadság abban is megnyilvánul, hogy azt csinálhatod, amit szeretsz.

- Igen, az a szabadság.