Rögtönzött kiállítási térben mutatták be Nemes könyvét - galériával

Már rögtön az elején kiderült, ez az esemény is illeszkedik a képzőművész közvetlen és alapos személyiségéhez, ugyanis az egyébként két tárlat közt üresen fehérlő falakon és posztamenseken egy ideiglenes kiállítást rendezett be néhány munkájából, mindemellett az összes megjelentet megajándékozott a kiadó jóvoltából egy kötettel a bemutatott könyvből. Márpedig nem kevesen voltak kíváncsiak rá, és a róla készült könyvre, és nem csak pályatársak gyűltek össze a térben. Érezhető volt az irányába sugárzó szeretet, láthatóan szépszámú drukkere van, ami ezen a vetélkedésközpontú pályán igazán figyelemre méltó. Azt, hogy az intézmény és a szakma is elismeri ezt a nem mindennapi életművet, jól mutatja, hogy egy rendkívül látványos és nagyszabású kiállítást rendeznek majd neki az év elején.

Fábián László - aki a könyvben méltatja Nemes életútját és munkásságát - elárulta, hogy az alkotót lényegében a pályára kerülésének első pillanataitól kezdve ismeri, mégpedig a fülszöveget is jegyző Csíky Tibor révén, aki annak a fiatal generációnak mentora, vezetője volt. Rögtön hivatkozott is a fülszövegre, amelyben a Heisenberg egyenletet Csíky egy L betűvel (az angolban S-sel) egészíti ki, vagyis megtoldja a lélekkel, ami mindenben benne van. Ezt pedig a Csíky tanítványok, így Nemes Ferenc is megérezte. Ő azonban azzal tűnt ki, hogy már valamiféle bennsőséges viszonyban állt az anyaggal, hiszen jól ismerte. Leginkább a fát, ugyanis ő az a művész, aki létfenntartását és boldogulását a kétkezi munkában találta meg. Ugyanis a leningrádi Erdészeti Akadémián végzett faipari mérnökként, és apja mesterségét folytatva asztalosként kereste a kenyerét. Ennek ellenére nem csak a fát ismeri, mint anyagot egészen közelről, hanem mindent, amivel dolgozik.

Nemes Ferenc beszélt arról, hogyan is került a művészeti pálya közelébe. Egészen korán, tízéves korában kezdődött, amikor édesapja leakasztott egy képet a falról (még ma is őrzi), és papírt, ceruzát adott a kezébe, hogy másolja le. Így próbálta lefoglalni az éppen betegeskedő gyermek türelmetlenségét. Ehhez hozzájött, hogy lényegében az asztalosműhelyben nőtt föl, ennek megfelelően a faipari középiskolába került, ahol kollégiumi nevelője Csíky Tibor volt, aki kiállításról kiállításra kalauzolta őket. Az ő hatása nagyon hamar megmutatkozott diákjain. Ennek hatására dobkályhába dobta addigi figurális alkotásait, és lényegében onnantól kezdve absztrakt alkotó. Szó esett a leningrádi évekről is, hogyan próbálta felvenni a kapcsolatot az orosz avantgard képviselőivel, sikertelenül, így inkább az ikonfestészetet tanulmányozta alaposabban. Mesélt a a BME Vásárhelyi Kollégiumában eltöltött időszakról, és az akkor látott kiállításokról is, mint például Kassák Lajos 1967-es Fényes Adolf terembeli kiállításáról. Mesélt a címadásról, a színekről, mukamódszeréről, filozófiájáról, matematikai megközelítéséről is, hogy gyakorta már fejben elkészült a mű, mire fizikálisan hozzákezd a megformáláshoz. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a zene komoly szerepet játszik nála, volt idő, amikor hangszereket is készített. A repetitív zene filozófia felépítését rokonnak érzi saját munkáival. 

Szó esett művészeti stílusáról, amit Fábián László - aki maga is strukturalista - bőségesen elemzett és méltatott, hiszen meglátása szerint Nemes művészetét nem a megfelelő helyen kezelik.

A beszélgetés végén a KMI munkatársai tortával köszöntötték születésnapja alkalmából.