Trónra lépett a „kalapos király”

Teljes nevén József Benedek Ágost János Antal Mihály Ádám , Bécsben született 1741. március 13-án, Habsburg–Lotaringiai házból származó, Ferenc és Mária Terézia királynő negyedik gyermekeként. 1764-től már német király, egy évvel később, a Német-római Birodalom császára, 1780-tól pedig osztrák főherceg, valamint később magyar és cseh király is II. József néven.

Ő volt az első uralkodó, aki a Habsburg–Lotaringiai házból származott. A „kalapos király” néven ismeretes. József 1780. november 29-én lépett trónra, azonban saját elhatározásából lemondott a koronázásról és az ezzel járó eskütételről. Ezért nevezte el Ányos Pál „kalapos királynak”, ez a gúnynév nagyon gyorsan elterjedt és egészen a mai napig sokan így azonosítják be II. Józsefet. A jobbító szándékú, erőteljes, ám kompromisszumokra képtelen uralkodó anyja törvényében csak az első lépést látta abban az irányban, hogy a jobbágyokat is fölemeljék emberi méltóságába. II József mentesült minden kötöttségtől, amik elődei és a rendek egyezségeiből származtak. Nem kellett biztosítania a rendi szervezetek, jogok megmaradását. Ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy saját elképzelései szerint alakíthassa át az állami berendezkedést.

Mária Teréziához hasonlóan rendeletekkel kormányzott, az országgyűlést egyszer sem hívta össze. Hatalmas iramban ontotta a saját maga alkotta rendeleteket, 10 év alatt több mint 6000-et, ez naponta átlagosan kettőt jelent. Az államapparátus ezt az irdatlan mennyiséget képtelen volt feldolgozni és végrehajtani. Sok császári intézkedés ésszerű volt, de ugyanakkor több sértette a különböző hagyományokat is.

A türelmi rendelet

II. József egyik első és legfontosabb intézkedése a türelmi rendelet meghozatala volt. Az 1781-ben életbe lépett rendelet, nagyobb vallásszabadságot biztosított a reformátusok, evangélikusok és az unitáriusok számára. Ugyanebben az évben a több mint 83 000 magyarországi zsidó vallású állampolgár helyzetét is rendezték.

A rendelet szabályozta, hogy ahol minimum 100, nem katolikus család élt, ott azok saját költségükön fenntarthatták helyi gyülekezeteiket, torony és harang nélkül, valamint nem a közútról nyíló bejárattal, templomokat is építhettek. Ezért is érdekes a szomszédos Szalkszentmárton, 1774-ben toronnyal épített református templom története, amely minden akkori törvénnyel szembe ment.

A protestáns felekezetek hívei ezután semmiféle hátrányos megkülönböztetést nem szenvedhettek, a hivatali pályán, a cenzúrát pedig kivette az egyház kezéből és egy bécsi székhelyű civil intézményre bízta.

A feloszlatott rendek vagyonát a vallásalapba olvasztotta

A Rómának küldött egyházi jövedelmeket zárolta, majd bevezette a pápai bullákat, kihirdetésük előtt történő udvari ellenőrzését. II. József elképzelésében az egyház pusztán az uralkodó egyik eszköze volt, így a róla elnevezett jozefinista politika jegyében igyekezett létrehoznia egy államegyházat. Meggyőződése volt, hogy az egyházi vagyonnal szabadon gazdálkodhat, ha finanszírozza annak közfeladatait, mint például az oktatást és az egészségügyet. A nép körében tevékenykedő és érdemi munkát végző papság helyzetét viszont jelentősen segítette, a számukra folyósított jövedelmeket megnövelte.

1782. január 12-én kiadott szekularizációs rendeletével több, tanítással, gyógyítással vagy tudománnyal nem foglalkozó szerzetesrendet és mintegy 140 kolostort feloszlatott. Ez mintegy 1484 szerzetest és 190 apácát érintett. Ezzel megszűnt a jezsuita, a kapucinus, a karmelita, a klarissza, a bencés, a ciszterci, a domonkos, a ferences, a pálos és a premontrei rend, vagyonukat pedig a vallásalapba olvasztotta. Beavatkozott a különböző vallási ünnepek, a mise és a papnevelés rendjébe is. Mindez kiváltotta a Vatikán rosszállását, az ügy tisztázása végett VI. Piusz pápa 1782-ben személyesen utazott Bécsbe, de II. József nem változtatott politikáján. Egy anekdota szerint az uralkodó kézcsók helyett egy sima kézfogással fogadta a katolikus egyházfőt. Ezt követően a császár, 1783-ban a papnevelést is állami feladattá tette.

II. József 1790-ben halálos ágyán viszont kénytelen volt reformintézkedéseinek nagy részét visszavonni, a jobbágyrendelet és a szabad vallásgyakorlatot biztosító türelmi rendelete azonban életben maradt. A francia forradalom kitörése után az európai központi hatalmak már óvakodtak minden újítástól. Magyarországon is a jobbágyság intézményét végül az 1848-az áprilisi törvények törölték el véglegesen.

Felhasznált irodalom

Királyok könyve. Szerkesztő: Horváth Jenő. Budapest, Helikon, 2004.

Fejtő Ferenc: II. József, Atlantisz Könyvkiadó, 1997 (Circus Maximus)

Bolyki Tamás: A legnagyobb magyar királyok. Jövővilág Kiadó, Budapest 2004