SKICC: Az elmúlt pár év címmel nyitottak tárlatot a templomban

A tárlatnyitón a házigazda, Stermeczki András evangélikus lelkész köszöntötte az érdeklődőket egy ószövetségi gondolattal, az Aranyborjú történetének egy részletével. Megnyitóbeszéd helyett a tábor szervezője, Pats Dániel egy rövid meglepetés műsort konferált fel, Molnár Zoltán Gábor gitáron és Hang Drumon kísérte édesanyját, Szendrődi Marikát, aki egy versösszeállítással készült. Olyan költeményeket választott, mint például Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem, vagy Vitó Zoltán: Van úgy az ember…, illetve Aranyosi Ervin: Fény és sötét ura az ember, no és Fésűs Éva: A lényeg. Ha figyelembe vesszük a tárlat emlékkiállítás jellegét, különös színezetet kapnak a sorok: „A szépben az a legszebb, ami leírhatatlan, a vallomásban az, ami kimondhatatlan, csókban a búcsúzás vagy nyíló szerelem, egyetlen csillagban a végtelen. Levélhullásban erdők bánata, bújócskás völgy ölében a haza, vetésben remény, moccanás a magban, kottasorokban rabul ejtett dallam, két összekulcsolt kézben az ima, remekművekben a harmónia, részekben álma az egésznek, és mindenben a lényeg, a rejtőzködő, ami sosem látszik, de a lélekhez szelídült anyagban tündöklőn ott sugárzik.”

Pats Dániel meghatódva pusztán annyit fűzött a műsorhoz, hogy „talán az a legfontosabb dolog, amit lehet, hogy meg kellett tanulni, hogy tovább kell vinni ezt.”

A kiállító alkotók: Éri Jenő, Horváth Helga, Kecskés Róbert, Kosztolányi György, Móder Rezső, Négyesi Ádám, Pats Dániel, Pats József, Szenográdi Szabina, Teodora Pop, Varga Katinka és Várkonyi György voltak. Közülük többen is megjelentek a megnyitó ceremónián, többek között Móder Rezső Munkácsy-díjas képzőművész, akiről betegsége után sokan azt gondolták, soha többet nem fog ecsetet a kezébe. Örömteli előrelépés, hogy mégis, a templomban a kiállításon két új munkája is látható, és az alkotótáborban is több vászon az ő keze nyomát viseli.

A SKICC alkotótábora a héten még folytatódik, többek között olyan, határon túlról érkezett, visszatérő képzőművészekkel, mint a Csíkszeredából érkezett Kecskés Róbert, vagy a kolozsvári vizuális művész, Teodora Pop. 

Pats Dániel feltett szándéka, hogy a 2008 óta minden évben megrendezett alkotótábor hagyományát (amelyet márciusban tragikus hirtelenséggel elhunyt édesapja, Pats József szervezett évről évre) továbbviszi, és az időközben összebarátkozott képzőművészek újra találkozhatnak és alkothatnak majd.