Minden gonosztevő menedéke

Anthony O’Neill: A sötét oldal

Purgatórium a különc milliárdos Fletcher Brass törvénytelen holdbéli kolóniája: háborús bűnösök, gyilkosok, szexmániások és kalandvágyó turisták Mekkája. Az egész világegyetemben nem lehet jobb kábítószereket, olcsóbb plasztikai sebészeket vagy baljósabb útleírásokat találni. Brass feketepiaci mennyországában azonban érik a baj. Egy száműzött rendőr érkezik erre az elvadult új határvidékre, és azonnal egy könyörtelen gyilkosságsorozat ügyében kell nyomoznia, amelyben maga Brass és a nem kevésbé ambiciózus lánya is gyanúsított.

A sötét oldal a tudományos sci-fi, a brutális krimi és a holdbéli kalandregény ötvözete; egy feszült, stílusos és akciódús thriller, amelyben az izgalmakat csak a holttestek száma múlja felül.

A főszereplő, Justus hadnagy régi vágású zsaru: megállíthatatlanul kutatja az igazságot és üldözi a bűnt. Ennek köszönheti azt is, hogy a Holdra került, mert a Földön olyan nehézsúlyú rosszfiúkkal akadt dolga, hogy saját és családja biztonsága érdekében menekülnie kellett. A Holdon belül is a Purgatóriumnak nevezett helyre kerül, amely a bűn városa. Egy különc milliomos, Fletcher Brass birodalma ez, ahol minden földi gonosztevő menedékre találhat, virágzik a korrupció, és az ember nem bízhat senkiben. Nem is csoda, hogy ebben a környezetben Justus már rögtön az első ügye megoldásában folyamatosan akadályokba ütközik: egy gyilkosságot kell felderítenie egy olyan világban, ahol mindenki gyanúsított, és senkire sem számíthat.

Egy másik szálon haladva egy androidot követünk nyomon, aki a Hold kráterei között lavírozva igyekszik eljutni a Purgatóriumba. Már az elejétől világos, hogy nem egy átlagos egységgel van dolgunk, hiszen fittyet hány a robotika törvényeire, és amerre jár, hullákat hagy mögött. Az android történetszála számtalan kisebb sztorival szórakoztatja az olvasót, és őszintén szólva ezek érdekesebbek is, mint Justus nyomozása: belelátunk több sorsba és életútba, amelyeknek a segítségével sokkal tisztábban kirajzolódik számunkra, hogy milyen körülmények között juthat el egy ember odáig, hogy úgy döntsön: elhagyja az anyabolygót, és a Holdon folytatja tovább az életét.

A könyv végére a szálak összefutnak, és ha nem is a legkiszámíthatatlanabb sztorit kapjuk, a hangulatteremtésért mindenképpen jár a piros pont Anthony O’Neillnek. Főleg olyanoknak ajánlható ez a könyv, akik szeretik a régi vágású noir történeteket, de szívesen megismerkednének egy olyan történettel a műfajban, amely kiemeli a megszokott környezetből a jól ismert karaktertípusokat. (Forrás: Puliwood)