2023.06.15. 11:30
Mindenki boldog volt a Wesley-Da Capo évzáró ünnepségén
A Wesley-Da Capo Alapfokú Művészeti Iskola alaposan kitett magáért az idei tanévben. A zeneművészeti Tanszak évzáró koncertjén is mindenki, a növendékek és a tanáraik, a közreműködők és természetesen a szüleik is úgyszintén boldogok voltak. Az eseményt az evangélikus templomban rendezték meg, Dunaújvárosban.
Fotó: Balogh Tamás
Kurina Laura az intézmény igazgatónője ez alkalommal az elhivatott műsorvezető szerepét is betöltötte. Nekünk az elmúlt tanévről is érthető büszkeséggel mesélt a hétfő délutáni koncert előtt.
-Az iskolánk 1999 óta működik és rendre nagyon jó éveket zártunk. Az idei tanév pedig az eddig eltelt időszakhoz képest is kiemelkedő. Minden tanszakunk kiemelkedően teljesített. A nem rég alakult néptánc tanszakunk, Kristóf Bálint irányításával nagyot lépett előre. Az ő ragyogó arcukat a Tánc Világnapján is megcsodálhattuk, ugyanúgy, mint a Füsi Gyöngyi vezette modern tánc tanszakunk növendékeiét is. Nem szabad elfeledkeznünk Csorba-Sebek Judit áldozatos munkájáról sem. Az ő kiemelkedő eredményeikről a későbbiekben fogunk beszámolni. A képzőművészek két csoportban dolgoznak. A kicsik is nagyon ügyesek, az ő mesterük Rend Izabella. A nagyok pedig országosan kiemelt pályázatokon értek el nagy sikereket. Ilyen volt Az „M3 metrófelújítás más nézőpontból” alkotói pályázat is. Erre az egész ország területéről érkeztek be a különböző technikával készült. a háromtól huszonhárom éves életkor közötti pályázók színvonalas munkái. Kiss Anna vezetésével szép sikereket értek el rajtuk.
A muzsikusok?
- Gitárosok, zongoristák és egy csellós hölgy mutatta be a tudását. Az ő tanáraik: Beke Beáta, Marics Tamás gitár, Kolesznyicsenko Inna zongoraművész, én pedig csellóművészként. Mindenképp ki kell emelnem Szigethy Adrienn szolfézs tanárt, aki fantasztikus módon egyben tartja ezt a zenei közösséget.
És a nélkülözhetetlen stáb?
- Elsőként Fodor Anikót említem, aki hivatalosan iskola titkár, de azon túl, minden rezdülésünk ismerője és a szervezeti életünk nélkülözhetetlen oszlopa. Ma is minden technikai részletért felelt, és most is jól teljesített Bányász András.
Még a műsorvezető is szolidan szólt a szakterület művelőiről, akik gyakran a zenét tanulók mumusai. Szigethy Adrienn szolfézs tanár szerint gond nélkül telik az ideje a növendékekkel.
Úgy hallottam, hogy aki szolfézs tanításra adja a fejét, az egy ember és gyermeknyúzó egy személyben!
-Ez egyáltalán nem így van! (tiltakozott nevetve a tanárnő) A gyermekekkel való foglalkozás és a tanítás a világ legszebb dolgai közé számítható. Semmiféle rossz dolog sincs benne.
Azt képzelem, hogy a legszebb hangszer a gyermekek hangja…
-Egyetértek vele, mert ez az ami bennünk van és a mi kincsünk. A használata és a kezelése, korosztálytól függetlenül az érzelmek kezelése. Ez az alap a mi szakmánkban.
Nem mindegyikőnknek adja meg az ég, hogy mindenkinek tessék.
-Ez nem egészen így van. Az éneklésünk, a hangunk használata maga az öröm. Nem kell tökéletesnek lennie. Szeretni, élvezni kell a meglétét. Akkor szép.
Mennyi idő kell ahhoz, hogy a tanulóival ezt elhitesse?
-Mivel én hiszek benne, a gyerekek ezt egyből megérzik, magukévá teszik az elgondolásomat és máris úgy dolgozunk tovább.
És a gyakorlás?
- Mindenhez szükséges, ezért ehhez is. a legfontosabb, hogy szeressük, aztán majd a munkánk folyamán csiszolódik és egyre szebben szól az egész.
Az áldott közönséggel együtt már azt gondoltuk, hogy már megúsztuk baj nélkül ezt a csodálatos koncertet, mígnem egy flashmob részeként egyszerre csak dalra fogott mindenkit!
- Az éneklés szépen szól, de ha minél többen tesszük azt, az már gyönyörű is lehet! Ez a lényege a művészetnek, hogy összefogja az emberi lelkeket és boldogon legyünk tőle.
Mennyi munka segített hozzá ehhez a vastapshoz, kérdeztük Mess Krisztiántól, a kiváló zongoristától akitől az említett élményt kaptuk.
- Nyolc éve zongorázok, most itt tartok. Naponta háromnegyed órát, vagy egy egészet gyakorolok. Örülök, hogy a közönségnek tetszett, én egy tízes skálán egy nyolcasra értékeltem magamat. Ezt a hangszert még nem szoktam meg, ezért a halk és a hangosabb részek közötti dinamikám még nem volt olyan jó, mint ahogy én azt szeretném.
Milyen célt tűztél ki magad elé?
- Zongoraművész szeretnék lenni. Most tizenhét éves vagyok. A középiskolából még három évem van hátra. Felnőtt koromban ebből szeretnék megélni.
És, ha valaki egy popzenei kottát rak eléd?
- Lehet, hogy arra számítottál, hogy azt azonnal összetépem, de semmiképpen sem tenném azt, mivel egyaránt szeretem a klasszikus zenét és a popzenei darabokat, a rockot, vagy a hip-hop-ot! is.