Társbérlet: szépséggel ölelve azok, amik nincsenek a helyükön - képgalériával

A megjelenteket Stermeczki András evangélikus lelkész köszöntötte. „Képet sok mindenki tud csinálni, de olyat, amiben örömünk van, kevesen. …A szemét az, ami nincs a helyén. Ez a kiállítás kitűnő alkalom arra, hogy a helyére tegyük mi is gondolatainkat, szívünket - fogalmazott.

A megnyitóbeszédet Kelemen Marián Éva festőművész mondta. „… kerek egészet alkotnak, értelmezhető, világos kompozíciók- fogalmazott. A hely, ahol ezek a munkák a közönség elé kerültek, az Isten háza. A két dolog összekapcsolódott benne Mózes első könyvének teremtéstörténetével: „Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.“ Nem kétséges, ezek a növények mindenkor az édenkertre emlékeztetnek bennünket, embereket - fogalmazott. 

Kiemelte, hogy Zsedrovits Enikő korábbi kiállításain is olyan képeket tárt a szemlélődők elé, amelyek túlmutattak a látvány világán, tovább gondolásra késztetve a nézőt. „Ahogy korábbi tárlatán is, ebben is elhagyott tárgyakra lelünk a fotókon. Magányosan jelennek meg a képeken a természetben, és érezzük, hogy semmi keresnivalójuk nincs ott, ahová kerültek. Eldobott, számkivetett, valaha hétköznapjainkat szolgáló tárgyak ezek. Már nem szeretjük őket, zavaró a jelenlétük.“ Kijelentette, saját felelősségünket mindig számba kell venni, számára ezt jelentik Enikő fotói. És egy kérdést: Mi marad, ha mi így viszonyulunk teremtett világunkhoz? Egy Balázs Árpád által megzenésített Nemes Nagy Ágnes verssel kívánt a képek közt kellemes időtöltést: „Bodzavirágból, bodzavirágból hullik a, hullik a sárga virágpor. Fönt meg a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren. Szállj, szállj felhő, pamacsos, hullj le, te zápor, aranyos, hullj le, te zápor, égi virágpor, égen nyíló bodzavirágból.“

A megnyitó hangulatára a koronát Schneider Vilmos tette fel nagybőgőjátékával, ugyanis az erdélyi havasokba röppentette a megnyitó közönségét, miután a négy húros, robosztus hangszerből a tilinkó hangjait varázsolta elő.