Nem kívánt társbérlet a természettel

A kiállított képek a természetben készültek, azonban a megszokott – a táj megkapó szépségét, a természet csodáit kiemelő – felvételek helyett olyanokkal találkozhatunk, amik az ember nem kívánt kéznyomát mutatják meg az idilli környezetben. A fotók keletkezési helye egyértelművé teszi, hogy alkotójuk maga is a természet szerelmese.

– Amikor szabadidőm van, akkor a családdal el szoktunk menni kirándulni, ha nem is messzire. Rácalmáson lakunk, így a rácalmási Nagy-sziget állandó, kedvelt célpontunk kutyástul, mindenestül. Bizony ott is rengetegszer találkozom eldobott, sodort hulladékkal.

– Ha az embernek fényképezőgép van a kezében egy festői környezetben, akkor a szépet szokta fotózni, nem azt, ami elcsúfítja. Mi motiválta?

– Az első ilyen kép, ami megszületett – ez is látható lesz a kiállításon – egy gurulós szék volt, amit az árvíz hozott ki, aztán leapadt a Duna, ez pedig ott maradt a parton. Egyszerűen nem hagyott nyugodni, muszáj volt lefényképezni.

– Felháborította?

– Minden ilyen felháborít folyamatosan. Felháborított, ugyanakkor láttam benne valamit, ami megérintett. Megőriztem a pillanatot, mert ez akkor ott volt, ha jön egy újabb árhullám, akkor el fogja vinni. Éreztem, hogy meg kellett örökíteni, és meg kell mutatni valahol. Akkor még nem tudtam, hogy hol.

– A kontrasztot?

– Igen. Azt, hogy ha e nélkül élnénk, mennyire szép lehetne a part vagy az erdő. Ha ez nem lenne. – Az egész anyag erről szól, hogy mik csúfítják az egyébként szép természetet? – Igen. Képpárokat készítettem. Az egyik képen a szemét van, de nem az ömlesztett szemét, hanem megfogtam egy, levelek alatt diszkréten megbújó szemetet. Mellette azt akarom megmutatni, hogy egyébként a természet milyen szép.

– Ezek elrettentő képek, vagy meg lehet találni a szépséget, a harmóniát a szemétben is?

– Próbáltam a képeket úgy csinálni, hogy harmonikus legyen, igen. A képeken az látszik, hogy olyan, mintha oda tartozna. A Társbérlet címet is ezért kapta a kiállítás.

– Vannak illúziói, hogy ezt a társbérletet fel lehet mondani, meg lehet szüntetni?

– Nincsenek. Nem látok reményt. Nem látom az emberek mentalitásában azt, hogy ez valaha változhat. Merthogy van tavasszal szemétszedő akció, akkor hatvan ember szedi a szemetet, és a következő héten az a szemét ugyanúgy ott van. Az, hogy a természetjárók ugyanúgy eldobják a szemetet. Mert a Nagy-szigetre, a Szalki-szigetre hogy kerül a szemét? Nem a szél viszi oda. Nem csak arról beszélünk, hogy illegálisan rakjuk le a hulladékot. Nem csak az árvíz hozza ki a szemetet. De az is honnan hozza a vécéillatosítót?

– Figyelemfelhívásként, segélykiáltásként, felkiáltójelként értelmezhető ez a kiállítás?

– Mindhárom egyszerre. Kinek mit mond. De szerintem fel kell erre hívni a figyelmet, hogy csináljunk már végre valamit. Nem kell, hogy kiessen a kezünkből a szemét. A kukába is dobhatjuk, de haza is vihetjük az otthoni kukába. Nincs rá szükség, hogy ott legyen.