A Missouri-kompromisszum: csak elodázta a polgárháborút

1820 előtt az USA tagállamaiban a rabszolgatartó (déli) és a rabszolgákat nem tartó (északi) államok aránya 11:11 volt. Az alapító atyák (azon politikai vezetők, akik aláírták a függetlenségi nyilatkozatot, vagy az USA alkotmányát) nem sokat foglalkoztak a rabszolgaság kérdésével, így az említett egyensúllyal sem. Mindez 1820-ban változott meg, amikor Missouri felvételét kérte az unióba, rabszolgatartó államként. Így a probléma kezelésére, hogy visszanyerjék az egyensúlyt, meghozták a Missouri-kompromisszumot. 

Fontos megállapodás volt 
A Missouri-kompromisszum lényege: hogy az egyensúly ne sérüljön, az USA-ba felvételt kérő tagállamokat mindig párosával kell felvenni, egynek közülük rabszolgatartónak kell lennie, a másiknak nem. Így 1820-ban Maine az Amerikai Egyesült Államok tagja lett olyan tagállamként, amely nem támogatja a rabszolgatartást. A kompromisszum sikere az volt, hogy néhány évtizedre elodázta az észak és dél közötti konfliktust, ami végül 1861-ben az amerikai polgárháborúhoz vezetett. 
Az 1820-as Missouri-kompromisszum alapvetően szabályozta, hogy hányadik szélességi foktól északra lehetnek rabszolgákat nem tartó és ettől délre rabszolgatartó államok, ám a mexikói–amerikai háború 1848-as lezárását követően, a washingtoni kormányzatnak óriási területekről kellett döntenie. A több mint egymillió négyzetkilométer jövőjének kérdése már önmagában, a meglévő ellentétek mellett is további konfliktusforrásként jelentkezett. Északon sem elsősorban a rabszolgák társadalmi helyzete, jóléte foglalkoztatta a politikusokat, hanem annak a gazdasági rendszernek, szabad munkaerő-áramlásnak a gondolata, amelyet képviseltek a déliekkel szembe. Az 1820-ban elfogadott kompromisszum tehát Missourit rabszolgatartó államként, Maine-t pedig szabad államként fogadta be az unióba. A cél az volt, hogy megnyugtassa az ország rabszolgaságpárti és -ellenes frakcióit, de végül megalapozta a nemzet útját az említett polgárháború felé. Érdekes, hogy a Legfelsőbb Bíróság a kompromisszumot alkotmányellenesnek találta 1857-ben. 

Amerikai rabszolgatartás 
A rabszolgaság az egyetemes emberi jogokat figyelmen kívül hagyó, vagy azokat tagadó külső kényszer hatására létrejövő emberi létállapot, amelyben az egyént szabad akarata ellenére egy ideig, vagy élete végéig mások szolgálatára és munka végzésére kényszerítik. A történelem során gyakran jellemző volt a rabszolga tulajdonként, ingóságként való kezelése, nem ritkán adás-vétele, a rabszolga-kereskedelem. A rabszolgatartás gyakori jellemzője, hogy a kényszerítés intézményesített erőszakszervezetek általi fenyítéssel, erőszak révén, kínzással, sanyargatással, fizikai vagy intézményesített erőszakkal történik, célja pedig a gazdasági kizsákmányolás. 
Az amerikai rabszolgaság az USA déli államaiból ismert, mivel ezek az államok nagy számban emberkereskedők révén importáltak Afrikából embereket mezőgazdasági munkaerő céljára, ami több száz ezer afrikai életébe került. A rabszolgasággal együtt kialakult a fehérek rasszizmusa a fekete rabszolgákkal szemben. A gyapotkereskedelem ugrásszerű fejlődése a XIX. század közepén nagyban hozzájárult ehhez a folyamathoz. Fontos megjegyezni, hogy az amerikai polgárháború kitörésében a rabszolgaság eltörlése csak másodlagos szempont volt, a fő okoknak gazdasági és politikai hátterük volt. Északon ugyanis a farmerek kis parcellákon tevékenykedtek, amíg a déliek ültetvényeken, ahol zömével Afrikából erőszakkal Amerikába hurcolt rabszolgákkal dolgoztattak, sokszor embertelen körülmények között. Az északiak féltek attól, hogy idővel a tőkeerősebb déliek majd felvásárolják földjeiket, és ott is ültetvényeket létesítenek, a rabszolgák által biztosított olcsó munkaerővel. Érdekes ellentmondás, hogy a fekete lakosság csak délen tudott betagolódni az ottani társadalomba. A déli lakosság mindössze 10 százaléka rendelkezett rabszolgákkal, sokan együtt dolgoztak velük a földeken, és velük laktak a házakban, sőt együtt is utaztak, ami északon lehetetlen volt. A polgárháború után, 1865. december 6-án az Egyesült Államok alkotmánya 13. kiegészítésének elfogadásával a rabszolgaságot az USA-ban törvényen kívülre helyezték. 

A gazdasági háttér 
Északon megjelent a feketék teljes felszabadítását szorgalmazó abolicionista mozgalom, pedig az északiak nem éltek együtt feketékkel, nem is ismerték azok érdekeit. A felvilágosultak szerint, helytelen a rabszolgatartás módszere egy civilizált államban, de átfogó megoldást ők sem tudtak adni a problémára. Még a rabszolgatartást eltörlő északi államok sem tudták elképzelni, hogy a teljes egyenlőség jegyében állampolgári és szavazati jogot adjanak az akkor már több mint 3,5 millió feketének. 
A legfontosabb gazdasági ok viszont az volt, hogy amíg az északiak az ipari termelésben voltak érdekeltek, addig a déli államok földműves társadalmat alakítottak ki. 
Mivel abban az időben az Amerikai Egyesült Államokban nem volt személyi jövedelemadó, a szövetségi kormányzat fő bevétele a különböző vámokból és illetékekből állt, ami évtizedek alatt nehéz helyzetbe hozta a déli államokat az északiakkal szemben. A déli területek nyersanyagforrásként kapcsolódtak be a gazdaságba, az ottani nagybirtokok biztosították a dohányt és a gyapotot, azonban a gyorsan iparosodó északiakkal szemben ez már hátrányt jelentett. A különbség a népesedés és az urbanizáció terén is megmutatkozott, vagyis a déliek az évtizedek során egyre jobban elmaradtak az északi színvonaltól, ezzel mind többet veszítettek politikai súlyukból. Tehát elmondható, hogy az ellentétet abban kell keresni, hogy észak és dél egészen más fejlődési ívet járt be a XIX. század első felétől kezdve. Amíg északon az iparosodás folyamata megállíthatatlannak tűnt, és a modernizáció gyorsuló ütemben változtatta meg a mindennapi életet, addig a déli államok továbbra is az ültetvényes gazdálkodásból remélték az anyagi gyarapodást. 
Az 1850-es években a gyapot ára meredeken emelkedett, ezzel együtt a déli birtoktulajdonosoknak a rabszolga-munkaerőtől való függése tovább fokozódott, így sok déli gazdálkodó tett szert jelentős vagyonra, talán nem véletlen, hogy ekkor még a leggazdagabb amerikaiak a déliek közül kerültek ki. 
További jelentős tényező volt – ami később kiváltotta a polgárháborút – az északiak protekcionista, magas vámokra épülő gazdaságpolitikája, ami a déliek számára a gazdasági elszigetelődéssel volt egyenértékű. 

Felhasznált irodalom 
Dömötör Attila: Történelmi lexikon. Saxum Kiadó, Debrecen, 1999. 
Kis Csaba: Amerikai Egyesült Államok. Kossuth, Bp., 1982. 
John Keegan: Az amerikai polgárháború. Akadémiai, Bp., 2012. 
Weiszhár Attila, Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona. Athenaeum, Bp., 2004. 
Cincotta, Howard: Amerika rövid történelme. 1998. 
Sellers-May-McMillan: Az Egyesült Államok története. Maecenas, Bp., 1995. 
Katona András: Kora újkori egyetemes történelem. Tankönyvkiadó, 2008. 
Lévai Csaba: Förtelmes kereskedelem. Bp., 2020.